Hobo: Persze. Vannak olyanok, akik zsigerből gyűlölnek. Azoknak mindegy, mit csinálok. Vannak olyan újságok, portálok – jobb- és baloldalaik egyaránt –, ahonnan ma is ki vagyok tiltva. Az egyik jobboldali lap pedig évekig szórta rám a mocskot, majd most, hogy a Nemzeti Színház tagja lettem, kuncsorog interjúért. Nem érdekelnek ezek. Mit tudnak ártani? Megírják, hogy nem tudok énekelni, vagy raccsolok, esetleg pösze vagyok? Egy olyan országban, ahonnan elüldözték Baksa-Soós Jánost, Orszáczky Miklóst, és nem vették komolyan Cseh Tamást? Nevetséges. Lehet, hogy ez az ő országuk, de az én hazám.
hvg.hu: A helyzetjelentésében leszögezte magáról, hogy az »ellenkulturális tevékenysége« még mindig nem tört meg.
Hobo: Ezt sem politikai értelemben gondoltam. De gondoljon bele, a rendszerváltás óta két Hobo Blues Band-koncert volt a Magyar Televízióban! Miközben egyes »kollégák« évente (sőt, akár évente többször is) feltűnnek a képernyőn.