„hvg.hu: Nem is foglalkozik a mai kíméletlennek látszó kulturkampffal?
Hobo: Csak annyiban, hogy nem dumálok arról, hogy mit kéne csinálni ennek vagy annak, hanem csinálom. Persze nagyon sok minden nem tetszik. De ha arra fordítom az energiáimat, hogy kifejezzem, hogy mi miért nem tetszik, akkor azt saját magamtól veszem el. Nem tartozom sehová. Ezeknek náci vagyok, azoknak kommunista, a harmadiknak büdös zsidó: ebből látszik, hogy tök jó helyen állok. Persze, nehéz benyelni, amikor mindenféle patkányok mocskolnak, de a céltábla nem lő vissza. Az évtizedek alatt megszoktam és nem álltam fejre, nem adtam fel, nem módosítottam semmit és nem alkalmazkodtam. A közönség megvédett. 140-et játszom évente.
hvg.hu: Amikor a Nemzeti Színház tagja lett, megkapta, hogy lepaktált azokkal?
Hobo: Persze. Vannak olyanok, akik zsigerből gyűlölnek. Azoknak mindegy, mit csinálok. Vannak olyan újságok, portálok – jobb- és baloldalaik egyaránt –, ahonnan ma is ki vagyok tiltva. Az egyik jobboldali lap pedig évekig szórta rám a mocskot, majd most, hogy a Nemzeti Színház tagja lettem, kuncsorog interjúért. Nem érdekelnek ezek. Mit tudnak ártani? Megírják, hogy nem tudok énekelni, vagy raccsolok, esetleg pösze vagyok? Egy olyan országban, ahonnan elüldözték Baksa-Soós Jánost, Orszáczky Miklóst, és nem vették komolyan Cseh Tamást? Nevetséges. Lehet, hogy ez az ő országuk, de az én hazám.
hvg.hu: A helyzetjelentésében leszögezte magáról, hogy az »ellenkulturális tevékenysége« még mindig nem tört meg.