Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Először is szögezzük le: Kerényi Imre egy marketingzseni. Értelmes országban a kutyát nem érdekelne egy olyan lap, amit egy saját maga vélt magasztosságába belezöldült haveri kör jegyez
„A Magyar Krónika első száma az öntömjénezés, a szerecsenmosdatás és a teljes koncepciótlanság háromszögében született. Szebb napokat látott írók és publicisták, és magukat a magyar kulturális élet reprezentatív arcainak gondoló személyek (akik maximum a hivatalos, állami kultúrpolitikának nevezett valami felelősei, a valódi kultúra meg sajnos olyan, hogy közben magasról tesz a kultúrpolitikára, meg az államra, sőt, éppen annak ellenében fejlődik) modoros írásai sorakoznak benne abszolút értelmezhetetlen szerkesztői elvek alapján beválogatott egyéb cikkek mellett. Ennek a lapnak nincs célközönsége, legalábbis abban az értelemben semmiképp, hogy a szerkesztők közül nyilvánvalóan senkit sem érdekel az, hogy ki fogja ezt elolvasni, és őt vajon mi érdekli. Több oldalnyi Várkert Bazározást és emlékművitát követően (amely esetben vitának nevezni azt, hogy egyedül Orbán Viktor a témában íródott korábbi, tehát már mindenki által ismert levelét tették be, erős eufemizmus) fél oldalas cikk számol be az Angry Birds sikeréről az okostelefonos játékok piacán, ami ugye mostanra annyira számít újdonságnak, mintha ma kiraknánk egy cikket arról, hogy a Fidesz megnyerte a választást. Tovább lapozva több oldalon keresztül női divattanácsok sorakoznak, pedig baromi nehéz elképzelni, hogy akad olyan ember, aki épp a Magyar Krónikából szeretné ellesni az idei nyári trendeket cipőfronton. Fogalmuk sincs, kit akarnak megszólítani, sőt, valószínűleg mindegy is, csak legyen jó vastag a végeredmény, látszódjon, hogy ez a belterjes közeg önmagában is képes megtölteni egy egész magazint (hogy mivel, az tökmindegy). Az eredmény ennek köszönhetően 130 oldalnyi tömény WTF élmény, olyan, amilyet ezer lájkvadász oldal sem lenne képes kiváltani hülye macskás gifekkel és ezerszer reblogolt pofára esésekkel. A fenti videóban ennek megfelelően igyekeztünk emléket állítani a magyar állami mémipar eme fantasztikus termékének.”