Hiányzó információk

Beszéltek már eleget - sőt le is írták: A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács jelentése a magyar társadalomnak - 2009 "A hatékonyságot kizárólag a profitrátában mérő globális kapitalizmus mozgatórugói között nem szerepel olyasfajta megfontolás, hogy lesz-e az unokáink nemzedékének elegendő nyersanyaga, energiahordozója, ivóvize, netán tiszta levegője. S ezt a gondolkodásmódot láthatóan rá tudják kényszeríteni a kormánypolitikákra is – lásd az autógyártó kapacitások változatlan mértékének megőrzését szolgáló támogatásokat és ösztönzőket. A pazarlás mélyen beépült a gazdaságba, hirtelen felszámolása (ami például a hadi-, olaj-, autóipari stb. lobbik rendkívüli befolyása miatt eleve illuzórikus) tömegesen szüntetne meg munkahelyeket, így gyakorlatilag alig kivitelezhető. A stratégiai ágazatok közösségi ellenőrzés alá vonása lassan már az emberiség túlélésének alapfeltételévé válik. Ennek esélye azonban éppen az ebben ellenérdekelt gigantikus magántársaságok befolyása folytán ma (még) csekély. A közeljövő nagy kérdése, hogy működik-e még az életösztön az emberiségben, vagy elbutítva hagyja magát tovább vezetni az életfeltételeit egyre gyorsuló ütemben megsemmisítő zsákutca vége felé. Ha mégis bekövetkezik a katasztrófa – elsősorban az által, hogy a társadalom megszokott működtetéséhez szükséges mennyiségű energia már nem áll majd rendelkezésre, illetve megfizethetetlenül megdrágul –, a megváltozott helyzethez való kényszerű alkalmazkodás szempontjából korántsem mindegy, hogy az összeomlás váratlanul ér-e minket, vagy az alkalmazkodás egyes részlépéseit addigra már előrelátóan megléptük. A felelős elővigyázatosság, saját magunk és utódaink életlehetőségeinek védelmezése megköveteli, hogy minden jövőbeli döntésnél – legyen az állami, települési, vállalati vagy családi – mérlegeljük, hogy az segít-e elodázni, szerencsés esetben elkerülni egy idővel nagy valószínűséggel bekövetkező erőforráskrízist, de legalábbis illeszkedik-e az alkalmas közösségi túlélési stratégiákba. A túlélési stratégiáknak nem csupán morális okokból kell közösségi, s abból építkező nemzeti jellegűnek lenniük, hanem azért, mert krízishelyzetben az együttműködés sokkal hatékonyabb a mindenki mindenki ellen folytatott kaotikus harcnál. Történelmi tapasztalat, hogy krízishelyzetben a szolidaritás nem is remélt erői képesek mozgásba lépni, s a közösségek akár ki is tudják kényszeríteni az arra önszántukból esetleg nem hajlók együttműködését is. Természetesen ennek feltétele, hogy az anyagi és hatalmi téren megmutatkozó társadalmi különbségek ne érjenek el egy olyan szintet, ahol az önző kisebbség már képes maga alá gyűrni az együttműködést előnyben részesítő többséget. "

"Elég nagy összeg ez ahhoz, hogy egy kicsivel többet beszéljünk a forgatókönyvekről.” a sok hozzá nem értő folyton beszélni akar, De miről? Tán csak nem a hallgatása áráról?