„Ezért nem is csoda, hogy iszonyatosan felduzzasztotta a Kancellária hatalmát, amelynek élén Lázár János áll. A magyar politikai-hatalmi berendezkedés egyre jobban közelít a német kancelláriai képviseletre, azzal a különbséggel, hogy az ott létező hatalmi gátak (fékek és ellensúlyok) itthon nem léteznek. Pl. a német kancellári berendezkedés fontos eleme a miniszteri felelősség és önállóság. Ezzel egy időben Orbán úgy nyilatkozik: aki Lázárt támadja, őt támadja. És ezzel pont ezt az önállóságot és számonkérhetőséget szünteti meg. (No meg persze fenntartja a háborús retorikát – most össze kell fogni, most nincs itt a bírálat ideje, elvégre már a norvég pénzügyi tankok támogatási lánctalpa is a magyar földet szaggatja felfele.)
Orbán már többször tettekkel mutatta ki, mit gondol a magyarok köztársaságáról – tán a legerősebb gesztusa dr. (?) Schmitt Pál államelnöki kinevezése volt. Aki egy ilyen szellemi kapacitású, ilyen mértékű autonómiával bíró embert tesz az ország legfőbb közjogi méltóságának székébe, az el is mondta, mire tartja a köztársaság intézményét. (Persze a szimbolikus lépések mellett nemszimbolikus, politikai lépések tömege bizonyítja, mire tartja a köztársasági, demokratikus értékeket Orbán.)
Teljes gőzzel épül a királyság. A szólásszabadság épp egy hármas sorozást kapott a bordáira (reklámtörvény, kommentelési ítélet, origo), a kormány a Várba költözik, és ott letekint az alattvalóira, akik vadonatúj zenélő biciklik mellől boldogan integetnek fel. Szemükben az öröm könnyei csillognak. A Nagy Testvér szeret minket.”