Ide érkezett Péterünk, és amolyan virágelvtársi értelemben vett éberséggel minden bokorban ellenséget, csalót vagy korrupt közalkalmazottat orrontott. A vezetői értekezleteken nem vett részt, a szenátusi üléseket hébe-hóba látogatta, előterjesztései, már ha egyáltalán volt kedve elkészíteni egyet-egyet, számszaki hibáktól hemzsegtek, és a bennük foglalt javaslatok megvalósíthatósága szakmailag erősen megkérdőjelezhető volt. A szállítói számlákat blokkolta, és ugyan állandó pazarlásról beszélt, de a több százmilliós kifizetetlen számlatartozás által előállt több tízmilliós késedelmi kamatfizetési kötelezettség nem zavarta. Önkényesen kötött megbízási szerződéseket, miközben beszüntetett mindenféle kommunikációt az egyetem vezető szerveivel, és azok munkatársaival. Az általa feltártnak vélt hiányosságokra ugyan felhívta a rektor figyelmét, de nem várta meg a szolgálati útnak megfelelő belső vizsgálat eredményét, hanem biztos, ami biztos, munkáltatóját feljelentette a KEHI-nél. A Szenátus hosszas küzdelem árán végül elérte, hogy az év elején Varga Mihály visszavonja emberünk megbízatását.
Rózsásnak kitűnő minisztériumi és médiakapcsolatai lehetnek, mert már eltávolítása előtt értesült közelgő kirúgatásáról, és ennek köszönhetően egy ravasz kibúvóval elérte, hogy munkajogilag még talán ma is az egyetem alkalmazottja. Hattyúdalként kapott egy egész oldalas médiafelületet a Magyar Nemzet hétvégi mellékletében, ahol ellenvélemény nélkül előadhatta saját verzióját.”