Magam sem szoktam mostanában egyetérteni Heller Ágnes és Konrád György nyilatkozataival – sem a bennük kifejeződő világnézettel, sem a stratégiával, sem a módszertannal, sem a stílussal. De nekem könnyű.
„Ámde az a baj, hogy Heller és Konrád ellen gyalázatos médiahajsza folyik mind a balközép, mind a jobboldali, mind a szélsőjobboldali sajtóban, mind a blogoszférában, mind a közösségi médiákban, mind kommentek tízezreiben. Az egész példátlan médiakampányt belengi a pártsemleges, pártfüggetlen antiszemitizmus mámorító illata. A két judeoliberális »ikon« még soha nem látott kommunikációs lincselés tárgyát képezi. Vári György, ez az ilyesmivel nem gyanúsítható, kifinomult fiatal irodalmár és kitűnő zsurnaliszta úgy döntött, hogy ezt a kontextust figyelmen kívül hagyja. (…)
Föltételezem, hogy a judeoliberális nagyságokat gorombán »bíráló« jobb-bal kórusban szereplő fiatal kollégákat csak a szokványos csoportkonformizmus és a félelmi komplexus vezérli, nem az az alantas nemzedéki szempont, amely szerint most már őket KELL KINEVEZNI világhírű és (főleg külföldön) köztiszteletben álló írástudóknak. Vári György azt mondja, hogy nem, és én hiszek neki. Gondolom, sokan érdekesnek, újszerűnek, stimulálónak érzik, hogy a Magyar Nemzet és a Népszabadság publicistái végre egyetértenek valamiben. Vári György maga személyesen bátor publicista, újságíró, kritikus, aki nagy hatalmú és tekintélyű intézmények és közszereplők bajuszát húzogatja, de mások esetében föltűnő, hogy olyan – közpénz és hatalmi befolyás fölött nem diszponáló – magánembereket gyaláznak itt, akiket szidni csöppet se kockázatos. Hiszen e világhírű magánemberek hírneve is inkább hírhedtség ma: a hajsza pedig csoportos műfaj, a lincselés is az, és a részvevők általában nem hősök.
Az »agresszorral való azonosulás« közismert pszichopatológiai tünetcsoportja valóságos járvánnyá lett a rommezővé változtatott, tönkretett hazánkban, ahonnan a kreatív, találékony, tájékozott fiatalok százezrei menekülnek – és még többen fognak innen menekülni az előttünk álló borzalmas években. Mivel közvetlenül a győztest magasztalni mégiscsak megalázó lenne, ezért csak közvetve lehet előtte meghunyászkodni: avval, hogy az általa kijelölt bűnbakok ellen uszulnak. Az »ellenzéki orbánisták« ma három – jellegzetesen pitiáner és vacak –princípium jegyében egyesülnek.
1. Elegük volt az öreg zsidó liberálisokból, akárcsak a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap, a Magyar Demokrata és a kuruc.info kolumnistáinak.
2. »Konstruktív párbeszédet« óhajtanak folytatni az ún. Jobbik politikusaival; az antifasizmus passzé.
3. Szerintük a Szabadság téri emlékmű elleni tiltakozás »hiszti«. (Ez esetben is az antifasizmus az, ami »elavult«.)
Rendkívül nagyszabású világszemlélet.”
Erős újévi politikai rajt a Mestertervben: Kereki Gergő műsorában Mráz Ágoston Sámuel és G. Fodor Gábor elemzi Magyar Péter újévi beszédét, Bajnai Gordon színre lépését, az Orbán–Magyar nemzetközi sajtócsatát, a közelgő választás forgatókönyveit, a világrendszerváltás jeleit és az év eleji gazdasági intézkedések politikai hatását.
Összefoglalt a miniszterelnök.
Újra keresztülhúzták Magyar Péter számításait.
Gulyás Mártonék kapva kaptak az alkalmon.
Teljesen elszabadult Kötcsén Magyar Péter embere.
Minden másnál veszélyesebb, ha a magyar baloldal kerül kormányra – fogalmazott a miniszter a közmédia podcast műsorában.
Ennek sírás lesz a vége.
Akármi is lesz a vége, ennek önmagában geopolitikai hatása van.
Felkészülhetnek a lengyelek?
