Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Elképzelem a „felemelő” jelenetet, amikor Bajnai Gordon és Szanyi Tibor vitatkozni fog azzal a Jobbikot képviselő Morvai Krisztinával, aki részt vett a Parlament előtti, Gaudi-Nagy által szervezett tüntetésen.
„A Jobbikkal való politikai vitát sürgetők másik érve, hogy nem lehet kirekeszteni, stigmatizálni, politikai karanténba zárni egy pártot, amelyre egymillió választópolgár szavazott, hiszen ezáltal ezeket a választókat is kirekesztjük, illetve megbélyegezzük. Ez az érv azonban téves. Nyilvánvalóan nem a választópolgárok megbélyegzéséről van szó, hanem azoknak az eszméknek, annak az ideológiának a politikai térből való kiszorításáról, és igen, stigmatizálásáról, amelyet a Jobbik hirdet. Ma ugyan leginkább arról folyik a szó, hogy a Jobbik stratégiát váltott, már nem annyira nyíltan rasszista és antiszemita, mint korábban volt, mindez azonban a párt ideológiájának újfasiszta szellemiségén semmit nem változtat. A Jobbik kommunikációjában bekövetkezett látszólagos változások ellenére a pártnak megalakulása óta sarkalatos és változatlan ideológiai alapelve a faji megkülönböztetés tétele, a rasszizmus, az antiszemitizmus, a holokauszt relativizálása, illetve tagadása, a durva cigányellenesség, a szélsőséges nacionalizmus, az emberi jogok semmibevétele. És akkor még nem beszéltünk a párt és a különböző nyíltan fasiszta szervezetek, mint pl. a kuruc.info, a Hatvannégy Vármegye Mozgalom, vagy a Betyársereg közötti közvetlen kapcsolatokról. Ezeket az elveket a Jobbik egyetlen alkalommal sem tagadta meg, ezektől a szervezetektől továbbra sem fordult el. Sőt, pontosan tudjuk, hogy vidéki politikai rendezvényeiken is elsősorban ezt az ideológiát hirdetik (ezt bárki ellenőrizheti, aki elmegy vidéken egy Jobbikos rendezvényre).
Persze nem csupán ennyiből áll a Jobbik politikai programja. Van abban bőven nettó ostobaság is, mint például a szent korona vagy a turulszobrok alkotmányos védelme. És vannak benne a demokratikus alapelveket súlyosan sértő programpontok is, mint például a Magyar Gárda működésének engedélyezése, a jogvédő szervezetek »ügynöki szervezetekké« való átminősítése, a halálbüntetés visszaállítása, a »bérrabtartás« intézményének bevezetése, az »etnikai alapú munkaügyi-foglalkoztatási támogatások« megszüntetése (ugye, mindenki érti, miről is van itt szó?), vagy éppen »a magyarellenes pozitív diszkrimináció« felszámolása – hogy csupán néhány kiragadott példát említsek.
Vona Gábor 2012 januárjában arról beszélt, hogy ők nem demokraták. Ez így is van, valóban nem azok. A Demokratikus Koalíció pedig azon a véleményen van, hogy akik magukat nem tekintik demokratának, azok szükségképpen ellenségei a demokráciának, s mint ilyeneknek, nincs helyük a demokratikus közösségben. A Jobbik a demokrácia meggyalázásán, lebontásán, felszámolásán fáradozik. Vannak elkötelezett hívei, és vannak megtévesztett, félrevezetett, elkeseredett támogatói. Azt gondolni, hogy a Jobbik politikai előretörését a párt politikusaival folytatott viták megakadályozhatják vagy legalább mérsékelhetik, ijesztő politikai naivitás.”