„Azokért az élményekért, amikor egy Umathum vagy egy Nittnaus tehetségéből részesedhetünk, mást érezni, mint hálát, tényleg balkáni attitűd. Ugyanakkor ha egy Kracher tehetségéből való részesedés után nem érzünk hálát, a dolog teljességgel bocsánatos.
Nem azért, mert a pince (és amúgy majd’ egész Ausztria) édes borainak szerkezeti egyensúlytalansága oly bántó volna, hanem mert minden gondolkodás, amelyik nem Tokajt óhajtja az édes borok trónusára felültetni, megalapozatlan. Nekünk, magyaroknak az a szerencsénk, hogy a legnagyobb gondolkodók, akiknek borajánlás kapcsán a véleményére adhatunk, éppen Tokajt teszik meg az édes borok hierarchiája csúcsának. Lokálpatriotizmusunk és elfogultságunk éle ennél fogva valamelyest tompul.