Burgenland édes világa

„Azokért az élményekért, amikor egy Umathum vagy egy Nittnaus tehetségéből részesedhetünk, mást érezni, mint hálát, tényleg balkáni attitűd. Ugyanakkor ha egy Kracher tehetségéből való részesedés után nem érzünk hálát, a dolog teljességgel bocsánatos.

Nem azért, mert a pince (és amúgy majd’ egész Ausztria) édes borainak szerkezeti egyensúlytalansága oly bántó volna, hanem mert minden gondolkodás, amelyik nem Tokajt óhajtja az édes borok trónusára felültetni, megalapozatlan. Nekünk, magyaroknak az a szerencsénk, hogy a legnagyobb gondolkodók, akiknek borajánlás kapcsán a véleményére adhatunk, éppen Tokajt teszik meg az édes borok hierarchiája csúcsának. Lokálpatriotizmusunk és elfogultságunk éle ennél fogva valamelyest tompul.

Az édes borok felőli állásfoglalásunk ettől aztán némileg európaibbnak tűnik, még ha oly jól tudjuk is, hogy éppen ez a kérdés az, amely kapcsán kompromisszumra még életveszélyben sem hajlanánk. Kedves Olvasó, te aki annyira művelt vagy és helyes értékítélettel bírsz – esetleg a világra nálam nagyobb kitekintéssel rendelkezel –, kérlek, nézd el nekem, hogy az alábbiakból olyannyira sugárzik az elfogultság. Nem tehetek róla. Tokaj mámorával örökre megfertőződtem, s felsőbbrendűségének érvényét a magam okfejtései kapcsán elhárítani már nem tudom, de őszintén szólva, nem is áll szándékomban.”