2014. május: globális politikai földrengés

„A nyugati politikusok és a sajtó földrengésként jellemezte, ami május 25-én történt. Való igaz, csakhogy itt nem valamiféle múló földmozgásról, hanem rázkódásaiban és morajlásaiban is egyre erősödő folyamatról van szó. A véleményoldalain gyomorforgatóan háborúpárti és uszító Wall Street Journal neokonzervatív szerzői tegnapi cikkükben iszonyatos jövőt vizionálnak Európának és a világnak, felemlegetve az ázsiai nacionalizmus vészterhes térnyerését. Úgy érzik, az új Európai Parlament blokkolni fogja a transzatlanti kereskedelmi és beruházási tárgyalásokat is. Csakhogy ennek az ellenkezője a valószínűbb. A májusi választások eredményeként felszabadult folyamatok ennél sokkal vidámabb jövőt vizionálnak. Harcot hirdettek a gazdasági pangásnak, a megszorításnak, a rettenetes munkanélküliségnek. Vagyis mintha a magyar gazdaságfilozófia súlypontjaira mondanának egyre többen globális igent Indiától Európáig. Kontinensünkön az Európai Egyesült Államok modellje helyett a szuverenitás, a brüsszeli centralizáció fellazítása lett az új trend. Egyre többen tűzik ki célul még Skócia, Katalónia és Flandria elszakadását is. Úgy tűnik, nem a hazai balliberálisok rózsaszínű álma – az egyesült transzatlanti kormányzat – felé gyalogolunk.

Bennünket különösen megörvendeztet a jobb híján ’68-asok ideológiájának nevezhető kötelező világnézeti egyeduralom korszakának megindult lebomlása. Mi sem jellemzi ezt jobban, mint az egyik hatvannyolcas vezéralak, Daniel Cohn-Bendit, a most leváltott Európai Parlament zöldpárti frakciója társelnökének bejelentett brazíliai nyugalomba vonulása. Míg ő dicső múltján merenghet, Ipanema és Copacabana túlzsúfolt strandjain rá-rákacsintva az ott labdázó kisgyerekekre, addig mi arra gondolhatunk, a mind nagyobb szuverenitást követelő erők egyetlen képviselője sem fogja a demokratikusan megválasztott Magyarország képviselőjét kidagadt nyaki erekkel üvöltözve Chávez-féle diktátornak nevezni. Óriási tévedésben vannak azok, akik azt hiszik, az ázsiai és európai politikai földrengés háborút hoz. Annak épp az ellenkezőjét. A »toleranciáról«, a »szélsőségekről«, a „populizmusról” iparszerűen visítozó, békétlenséget szító provokátorok fokozatos eljelentéktelenedését és annak reményét, hogy végre azokat a hatalmas bajokat orvosolhassuk, amelyek miatt emberek nyomorognak, mert kizsigerelik őket, s közben megmérgezik földünket és élelmiszereinket.”