Megrovás

„Közben nekem is az a véleményem, hogy nem vagyunk Horthy katonái és arrogancia övezi az emlékműépítést. Hogy álszentség a történelemben álló egyik felet – a sast – »az államnak« nevezni, míg a másikat – Gábriel arkangyalt – általában az »ártatlan áldozatoknak«, kisurranva a történelmi keretek közül. Hogy kevés lett volna ’44-ben a hatalmi elit a felsorakozó állami alkalmazottak, spiclik és rosszakarók serege nélkül, s hogy a végrehajtás buzgóbb volt annál, mint hogy a leigázó mögé bújhassanak a bűnösök.

A tiltakozás – ami sajnos lepattant a hatalomról – megtörtént a fóliánál komolyabb fórumokon is, a történelem jegyzőkönyvbe vette és ez a szobor úgy fog állni a köztéren, mint a régi, ránk erőltetett alkotások: nagyon sokan nem érzik majd magukénak. Mindig lesz majd, aki meg is rongálja, a sors rendel majd mellé rendőrt és ügyészt, mert egyébként valóban nem szabad a dolgokat összefirkálni.

És nem is kell, mert a tiltakozás beleég a szoborba akkor is, ha a firkát letörlik, s akkor is, ha oda sem írják.”