„A jogerős ítélet után két kínzó kérdés itt maradt. Úgymint: bíró és ügyész. A Kúria döntése nem teszi meg nem történté a Fővárosi Ítélőtábla korábbi verdiktjét. Abból ugyanis ordít az elfogultság, nem egyszerűen a tévedés, hanem a tételes jog némileg önkényes facsargatása – próbálok finoman fogalmazni, mert a magyar bíróságok egy valamiben kutya következetesek: tekintélyük védelmében. Pedig az ítélőtábla döntését kommentáló védők mind politikailag motivált ítéletről beszéltek, s noha a Kúria nem erre a véleményre bólintott rá, mégiscsak megerősítette ezt az álláspontot, hiszen más, épeszű magyarázat a másodfokú ítéletre ezt követően nincs.
Annál meg, ha a bírókat a politika befolyásolja, már csak az a rosszabb, ha saját előítéleteik befolyásolják őket. Jól tudjuk, hogy ha különösen nagy (esetleg különösen jelentős) kárértékű, közszereplőket érintő ügyben, a Fővárosi Ítélőtáblán ilyen ítélet születik, úgy milyen határozatokat hoznak alsóbb bíróságok, kevésbé frekventált helyeken. Amikor az ellenzék, a kormány az igazságszolgáltatásba történő egyértelmű és bárdolatlan beavatkozására, pusztán a bírói függetlenség hangsúlyozásával válaszolt, akkor ezt igen rosszul tette. Ha esetleg egyszer majd lesz elképzelés és erő a bíróságok nem hatalmi logikájú átalakítására, akkor majd pontosan azzal a retorikával kell megküzdeni, amelyet az ellenzék az előző ciklusban vitt.