Quo vadis, címadás, avagy a bulvárgonzó margójára

„Akarjuk, hogy olvassák, amit írunk, vagy nem akarjuk? Persze, hogy akarjuk. Miért akarjuk? Pénzért? Mi épp nem, a Cink speciális izé, tojhatnánk is rá. De nem tojunk. Mert ilyen a rendszer. Aki ír, olvasót akar, és feedbacket. Többet. Aki ír, azt akarja, hogy szeressék. Sokan.

Mondok néhány őrületesen nagy igazságot. Az internet tele van. Elfér rajta sok minden még, végtelen terekbe lehet pakolgatni minden nyüvet, de az egyre több nyüvek közt elvesznek a dolgok, ha nem segítünk észrevenni őket. Ezért az internet bulvárosodik. Születésétől kezdve. A magyar is. Bulvárosodik az Index, a 444, a Cink. (...)

Arra akarok kilyukadni – ez is ósdi közhely –, hogy az olvasói szokások mocskosul megváltoztak. Úgy értem, szinte csak arra kattintotok, ami valamilyen módon kiugrik a masszából. Akkor is, ha véletlenül még a címlapját látogatjátok egy adott site-nak, akkor meg pláne, ha a facebookos hírfolyam viszi házhoz hozzátok a kontentot. (...)

Azt gondolom, hogy a szabály a következő: a címnek érdekesnek kell lennie, de nem szabad átverni vele senkit. A cím nem hazudhat bele a vakvilágba. Simán kirakhatunk minden nap egy nap videóját, de nem rakhatunk ki minden nap egy év videóját. Azért sem, mert az kontraproduktív. Azt mondjátok, hogy van, amikor mégis megtesszük. Hát igen. Közel sem vagyunk tökéletesek. Ráadásul mi a fenét lehet csinálni, ha a reggeli napvideója után jön egy másik, ami még napvideójább, aztán egy harmadik, ami simán napvideójább, mint az előző kettő összesen? Mondjuk egy kis önirónia hátha segít olyankor.”