Kísértet járja be…

„Nem akárkik mennek el. Több szempontból nem akárkik. Először is csupa olyan emberről van szó, akitől kora alapján a népesség egészséges reprodukciója várható. Vagy már megszületett kisgyerekeikkel mentek el, vagy gyermektelenül, vagy egyedül, de az ő gyerekeik már nem itt fognak megszületni. Több százezer gyerek nem Magyarországon fog megszületni.

Másodszor, csupa olyan emberről van szó, akiben több a vállalkozó szellem és a kezdeményező készség, mint az átlagban; akiben több az önbizalom, mint az átlagban; aki valamilyen képességével kitűnik az átlagból; aki iskolázottabb, mint az átlag; aki jobban tud idegen nyelveket, mint az átlag. Vagyis olyan emberekről van szó, akik egy ország fejlődésének motorjai.

Harmadszor, olyan emberekről van szó, akikben megvan az igény a színvonalra tudásban és munkában egyaránt. Ők azok, akik nem elégednek meg az elsorvasztott magyar felsőoktatásban szerezhető tudással. Ők azok a hegesztők (százból hatan), akik megfeleltek volna a világszínvonalon termelő üzem felvételi vizsgáján. Csak már kimentek külföldre. A többi kilencvennégy a gyatra teljesítményével legfeljebb itthon talál rosszul fizetett munkát valami gagyit gyártó üzemben. »Itt egy világszínvonalú üzem tele a legmodernebb gépekkel-berendezésekkel, de nincs hozzá magyar hegesztő szakmunkás…. Kár volt egy egymilliárd forintos beruházást végrehajtanunk.« – panaszkodik a cégvezető.”