Ami a legfontosabb, elfogadom Jézus Krisztust életem középpontjának, s válogatás nélkül elfogadom azokat a testvéreimet, akik ugyanúgy mint én igent mondtak Jézus Krisztus személyére, föltámadására, tanítására. Hiszen mindannyiunkat Ő hívott meg és ez elegendő ahhoz, hogy szeressem a mellettem levő testvéremet, vállaljam az ő sorsát, életét. (...)
A föltámadás hitében való élet félelem nélküli élet. Ekkor vagyunk igazán szabadok. Sokszor úgy gondoljuk, már legyőztük a félelmünket, már nincs is: már szabad vagyok, és mégsem! Nagyon sokszor ezek a félelmeink, ezek a szorongásaink, aggodalmaink irányítják a döntéseinket: nem vagyok szabad! Jézus pedig az örömteli életre hív bennünket: Válaszd az életet! Válaszd azt, ami örömre vezet, válaszd azt, amit az élet Istene ajándékul ad! Engedd el félelmeidet, megszokott – sokszor talán dédelgetett – sebeidet, aggodalmaidat! Lehet, hogy féltem a megbocsátástól, lehet, hogy aggodalmaskodtam a gondviselés miatt, lehet, hogy számtalan módon aggódtam a kapcsolataim miatt. Ezeket azonban az Isten nemcsak elveszi, hanem gyógyítja is. A Húsvét ünnepe abban is megajándékoz és megerősít bennünket, hogy tudatosan szakadjunk el a félelmeinktől, hiszen Isten újjáteremti szabadságunkat a helyes szeretet gyakorlására.”