„Mi jellemzi azokat az embereket, akik cselekedeteik, meggyőződésük alapjaként Jézus Krisztus föltámadására tekintenek? Az öröm, az evangéliumi radikalitás, a félelem nélküli élet, az üdvösség reménye, a megújult látásmód és közösségi élet, a szolidáris magatartás.
Elsőként és mindenekelőtt az öröm. Az öröm, melynek végső oka Jézus Krisztus halála és föltámadása, s melynek következménye életem elfogadása. Az öröm, mely az örök élet reménye bennünk, amelyet nem kell féltenünk, hisz nem veheti el a világ. Ennek jelenét éljük már most, ezért fontos életünk minden lépése, döntése – az ifjúkorban, a hivatás választásakor, a párválasztáskor, a családalapításkor, a családi élet örömeiben és küzdelmeiben, a betegség terhének, keresztjének a hordozásakor. Az öröm következtében igent mondok az életre, igent mondok az emberre, igent mondok saját életemre. Elhiszem, hogy az élet jó.
Ami a legfontosabb, elfogadom Jézus Krisztust életem középpontjának, s válogatás nélkül elfogadom azokat a testvéreimet, akik ugyanúgy mint én igent mondtak Jézus Krisztus személyére, föltámadására, tanítására. Hiszen mindannyiunkat Ő hívott meg és ez elegendő ahhoz, hogy szeressem a mellettem levő testvéremet, vállaljam az ő sorsát, életét. (...)