A számláló és a nevező

„Amikor még az előző évezred utolsó évtizedében arról volt szó, hogy ki kellene nőni az adósságterhet, mindenki arra gondolt, hogy a GDP növelésével lehetséges ez. A szóban forgó mutató egy tört, a számlálóban az adósság értéke. Azt nehéz csökkenteni: A kormány baromi büszke arra, hogy három százalék alatt tartja a hiányt, azaz, hogy a számláló - nem csökken, hanem - csak kicsit nő!

Megoldást tehát csak a nevező növekedése jelenthetne, e téren viszont nagyon rosszul állunk. A német GDP-növekedés automatikusan húzza kicsit a miénket, de ha érdemi bővülést akarunk (a most zárult ciklus teljesítménye átlagosan évi fél százalék), a magángazdaság beruházásaira lenne szükség. Külföldi multiéra és magyar kisvállalkozóéra egyaránt.

És ebben nagyon rosszul állunk. Hiába adott át a kampányban Orbán Viktor mindent a félkész Várkert bazártól az egyéni üzemen keresztül a Kosztolányi-szoborig, a kevés most beérő valódi beruházásról még sok évvel ezelőtt hoztak döntést. A jegybank hiába tukmálja olcsó hitelét, az alig fogy. A vállalkozók ugyanis nem bővítenek, ha nem bővül a piacuk. Kiszámítható, befektetésbarát gazdaságpolitika nélkül nem is fog.”