Új szereplő nincs, a régiek semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek.
„Botka baloldali ember, ezért ha jobban megismernék, a ballib holdudvarnak ő sem tetszene. Pártelnökként azért is kapna a fejére a »sajátjaitól«, mert könnyen szót ért a klérussal – korábban Gyulay, most Kiss-Rigó püspökkel. Közismerten súlyos ellentétei vannak Gyurcsánnyal – aligha vágyik huzakodni vele a baloldal vezető szerepéért. (...)
A holdudvart nem a választók érdeklik, hanem az, hogy kinek a támogatásával vehetnének revánsot a kultúrharcban elszenvedett veszteségeikért. Az MSZP öregjeinek semmi sem drága, hogy visszaszerezzék a befolyásukat. Gyurcsány magától nem vonul a háttérbe, Bajnait nem akarják engedni, akik újra liberális főpolgármestert vágynának Budapestre.
Ezek után ki és milyen alapon várhatná el, hogy e »szövetségesek« javára Mesterházy föladja pártbeli hatalmi pozícióit? Megtartani meg tudja, mert övé a vár, de kijönni nem tud/nem hagyják belőle.
Ahogy most kinéz, így fognak telni a második kétharmados Orbán-kormány évei.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Magyar Péter kedvenc színész-politikusa visszahozná a 2009-es megszorításokat.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
Még a viszonylag jobban ismert Ruszin-Szendi Romulusz kilátásai sem túl rózsásak a Magyar Nemzet információi szerint.
Bár ő Spanyolországba vágyik.
