A választót hülyének nézik

„A pártoknak – szerintem – arra kellene választ adniuk, hogy baj esetén mihez nyúlnának először, és mihez utoljára?

Mit tennének, ha jön egy természeti katasztrófa és át kell szervezni a költségvetést; ha összeomlik az orosz piac (mint 1998-ban); ha kiderül (vagy bevalljuk), hogy a gazdaság állapota nem olyan, mint a programban feltettük (mint 1994-ben, vagy 2006-ban); ha jön a gazdasági válság (mint 2008-ban). De ezek megválaszolásához sem kell program. Elég (lenne) a világos beszéd – de ezt meg hiába is várnánk választási kampányban. A választót hülyének nézik, és csak a szépet akarják neki elmondani. Azt hiszik, hogy ha a rossz dolgokat szóba hozzák, akkor szavazatokat vesztenek.

Szóval ne sírjunk a választási kampány, az elmaradt szakmai viták miatt. A racionális szavazókat ez úgysem érdekli. A magyar választók nagy része pedig racionális: a pártprogramokat, a politikusi ígéreteket már régen leértékelte. Jól mutatja ezt a kétfarkú kutya párt vicckampányának népszerűsége. Más kérdés, hogy míg a piaci szervezeteket a GVH jól megbünteti, ha olyan dolgot állítanak, amely (szerinte) nem teljesül, addig a pártok kampányát nem vizsgálja senki a fogyasztók megtévesztése miatt. De nem is kell.

A fogyasztó, a választó pontosan tudja, hogy mit higgyen el a reklámnak, politikusnak.”