„De akkor mi okozhatott meglepetést az árulással kapcsolatban? Az egyik lehetséges válasz az a mód, ahogyan Júdás az árulást elkövette. Page azt írja, a csók mint érzelemnyilvánítási aktus némi rosszallást váltott ki abban a korban. Jézus idejében már nem igazán volt népszerű szokás a zsidók között, és általában a görög-római világban sem. Viszont Jézus követői és az első keresztények körében a csók bevett gyakorlatnak számított. Még a liturgiába is bevonták, jellemző mozdulattá vált. Úgy is mondhatjuk, a csók a keresztényekre jellemző gyakorlattá vált, a sokféle nemzetiséget magában foglaló új mozgalom jelképeinek egyike, Jézus követőit azonosító cselekedet volt. Az áruló tehát a családból, a belső körből érkezett és az ennek megfelelő módon járt el, hogy ezáltal maga az árulás még fájdalmasabb, az ebből fakadó lesújtó hatás pedig még elementárisabb legyen.
Júdás persze sima reflexből is csókot adhatott Jézusnak, ám akárhogy is történt, mégiscsak olyan jelképet használt, ami Jézus követőit jellemezte: ezzel pedig nemcsak magát Jézust, hanem közös rituáléikat, sajátos szokásaikat is megtagadta. Júdás pont azzal a jellel tépte szét a szövetséget, ami kifejezte az összetartozást.”