Elmentünk a falig

pont egy "szakértő" hiányzott. tám hajózási szakegyetemet végeztél vagy mi? nefelejcsed el, hogy hogy járt Csont Muki...

Normális országokban, ahol a szabad szakszervezetek avval foglalkoznak, hogy követeléseikkel elmenjenek a falig, seregnyi kutatójuk (researcher)van arra a célra, hogy a falat hozzávetőlegesen megtalálják. Találkozott-e már valaki ilyenekkel Magyarországon?

"Elmentünk a falig Heim Péter" Végre egy helyes döntés. Maradjanak is nyugodtan ott. http://www.blikk.hu/data/cikk/94/24/11/cikk_942411/d000499ACe9f69fc3e746.jpg

A tőke érdekképviseletében fellépő „liberális” és „konzervatív” közgazdászok és rendi szervezeteik (pl. IMF) rendre azt feltételezik, hogy számottevő politikai és mentális következmények nélkül tágítható a háztartások költségvetése. Amikor kiderül, hogy mégsem így van, sopánkodnak vagy varázslatot várnak a politikusoktól. HP maga is tudja, hogy az elmúlt négy évben csak a legmagasabb jövedelműekhez került megsarcolható többlet, mégis ismét a lakosság kárára osztaná újra a jövedelmeket. Ennél is demagógabb és erkölcstelenebb, amikor a rokkantnyugdíjasok munkaerőpiacra való visszalökdösésében látja az egyensúly egyik pillérét. A valóságban nem lökdöstek vissza közülük senkit - csak a pár százezer nyugdíjas rokkantat áttették a nyugdíjas-ellátásba -, mert a rokkantak számára jelenleg nem létezik munkaerőpiac. Másrészt az itt elért megtakarítás az egyensúly szempontjából jelentéktelen tétel volt, ellenben a kicsi pénzek megvágása százezreket „lökdösött” a teljes kilátástalanságba. Harmadrészt hogy beszélhet valaki éppen a rokkantakkal kapcsolatban teljesítmény hiányáról. Milyen érzéketlenség kell ahhoz, hogy valaki éppen az autóbalesetet szenvedett, a rákot túlélt, a gerincsérvet kapott vagy a sérülten született emberek megregulázását tekintse a gazdasági egyensúly pillérének. Miközben az érveikre nem kíváncsi és a statisztikai adataikat nem is ismeri. Mit mondana vajon a teljesítményről, ha holnap autóbalesetben megrokkanna? Negyedszer a rokkantak teljesítménye a munkaképességük részleges rehabilitációja lenne, erre azonban a megtakarítás jegyében nem fordít jóformán semmit az állam, ellenben a leszázalékolási kritériumok szigorításával még közmunkára sem képes tízezreket löknek ki az ellátatlanságba. Az egyetemi és a közoktatás lenne a csodafegyver? Annyit hallottuk már ezt az elmúlt negyedszázadban. Elméletileg igaz is. Csakhogy a hazai gazdaság struktúrája jelenleg a kvalifikált munkaerőt sem képes felszívni, ezért kénytelenek sokan külföldre menni dolgozni. Éppen HP-nek és a kutató közgazdászoknak lenne a dolguk olyan projektek kidolgozása, amelyek összehangoltan teremtenek húzóágazatokat és kvalifikált munkaerő-kínálatot. A”piac” magától nem fog ilyet létrehozni. Erről a problémáról persze senki nem beszél, se a közgazdászok, se a politikusok.