Bajnai lemondása a politikai cinizmus netovábbja

„Semmi okunk nincs elfogadni azt a kamu ürügyet, amellyel Bajnai döntését indokolta. »Az ellenzéki politizálás fő színtere nem az Országgyűlés lesz, és ő sem képviselőként tud a legtöbbet segíteni pártjának.« A volt miniszterelnök relatíve ismertebb és elfogadottabb volt Együtt-PM-es párttársainál, ráadásul a választások előtti összeborulásban igencsak hátul kaptak helyett párttársai a közös listán. Személyében a Kormányváltók listájának második! helyezettje csúfolja meg a népszuverenitást.

Meglehetősen komikus hallgatni a baloldali szidalmakat azokról a sok-sok el nem ment szavazókról, akik miatt azt feltételezi a most ismét hatalmasat bukott baloldal, hogy elvesztette a választásokat. Meglehetősen komikus volt hallgatni azokat az érveléseket, amelyek az új választási törvénnyel hozták összefüggésbe leszereplésüket. Mintha megfeledkeznének kudarcuk tartalmi okairól. Ezek közé tartozik ez a mandátumkiadós csel is. Meghatározó trend manapság, hogy a választók személyeket keresnek, akihez lehet kötni az ígéreteket és adott esetben a súlyos felelősséget is. Hosszú távon a baloldal saját magát járatja le az ilyen akciókkal. És például ezért nem megy el szavazni csomó ember, kiábrándultak. Csoda, hogy nem hőbörögnek jobban azok a választók, akik abban a téveszmében nyomták az ikszet a baloldal közös listájára, hogy Bajnai Gordon majd valamit intéz. (...)

A Fidesz jelöltjeivel kapcsolatban jó előre egyértelművé tette, hogy ki az, aki marad települési képviselő és ki az, aki inkább a parlamenti széket választja. (Az új szabályok szerint egy személy nem lehet egyszerre polgármester és országgyűlési képviselő egyszerre.) És akkor a Fideszt vádolják antidemokratikus elhajlásokkal? A politika legklasszikusabb értelemben közös ügyeink megvitatásáról szól, a demokráciában ennek mondja alapvetően az Ország Háza. Legalább abban szeretnénk tisztán látni, hogy ki az az ember, aki őszintén vállalja ezt a kemény feladatot, nem pedig utólag lelép.”