Beköszönő – 2014. április

„Sajnos nem ismerem személyesen. Persze szeretném, de hát ki ne szeretné. Idei március 15-i beszéde után ismét melegség töltötte el a lelkemet, mint minden beszéde végén, és nem feltétlenül az elmondottak miatt, hiszen azok egyértelműek, hanem azért, ahogyan minden egyes alkalommal szemöldökét felhúzva, fejét kissé zavartan lehajtva, papírjait rendezgetve igyekszik leplezni meghatottságát. Merthogy meghatódik… Most, a választások után, amikor soraimat olvassák, »egységbe forrott erőinknek« köszönhetően már büszkén mondhatom, hogy kicsiny, de egyre erősebb hazám miniszterelnöke változatlanul a nagyon is emberi Orbán Viktor.

Nem tudom, miként éli hétköznapjait, hiszen hogyan is tudnám, de amit a médián keresztül látni enged az átlagember számára, pontosan olyan, mint amilyen az ország első emberétől elvárható, mintha minden nap Seneca intelmei szerint cselekedne: »Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy e magas cím viselésére… Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha tógájába burkolózol, megóv a bajoktól, szentélyében biztonságra lelsz… Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel! Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni – íme: tiéd a boldog élet.«

Valószínűleg ennek a gondolatiságnak köszönhetően vonzotta magához hasonló lelkületű munkatársait, akiknek segítségével megvalósulhatott vagy elindulhatott az a rengeteg jó intézkedés és kezdeményezés, amelyekkel az elmúlt négy évben határainkon innen és túl is gazdagodtunk, és amelyekkel talán jobbá, emberibbé válhat szűkebb és idővel talán tágabb környezetünk. Ezek közül áprilisi számunkban az agykutatásról, az új Ptk.-ról, a nemzetpolitika fontosságát hangsúlyozó kezdeményezésekről, hazánk GMO-mentes politikájáról, a Kárpát-medencei örökségünk védelmét célzó programról olvashatnak, hogy csak néhányat említsek. Tágabb környezetünk tekintetében pedig többek között megismerhetik, hogyan viszik hazánk jó hírét kutatóink, miként válhat a bor országimázst formáló tényezővé, és mit tehet egy maroknyi magyar New Yorkban vagy akár Dubaiban kulturális kapcsolataink fejlődéséért.

Remélem írásainkat olvasva meg-megdobban a kedves Olvasó szíve, hogy bizony, magyarnak lenni jó, és ebben az érzésben megnyugodva várhatjuk mindannyian az ünnepek ünnepét, a húsvétot.

H. Petró Ildikó főszerkesztő”