Utólag visszanézve a baloldal választási veresége számomra 2012 júliusának tűzforró szombatján kezdődött.
„A legnagyobb csalódás azonban még váratott magára. Más irányba fordítottam a vitát. Úgy érveltem, hogy óriási különbség a között, hogy valakik (szocialisták-szabad demokraták) tehetségtelenül kormányoztak, és a között, hogy valakik (Fidesz) túszul ejtik az államot és módszeresen felszámolják, kiüresítik azon intézmények sorát, amelyek a demokratikus működést szavatolják. Az előbbieknek silány produkcióra futotta felkészületlenségükből, az utóbbiak pedig hétpróbások, akik kizárólagos hatalomra törekszenek.
Csillogó értelmű, sokrétűen képzett, az utóbbi években Nyugat-Európában akklimatizálódott barátom olyan üres tekintettel nézett rám, mint aki semmit nem ért az elhangzottakból.
Innen nézve nem is olyan meglepő, ami 2014. április 6-án történt.”