A magyar–orosz kapcsolatok ideológiai háttere

„Nem titok, a Jobbik ezt honlapján is bejelentette, pont egy évvel ezelőtt Vona Gábor Moszkvában járt. A meghívói kört nehéz definiálni, de a látogatás két aspektusa mégis feltűnő, és sok, azóta bekövetkezett eseményt más, különös megvilágításba helyez.

Múlt május, azaz Vona moszkvai útja után azonban valami alapvetően megváltozott, az oroszok immáron készeknek mutatkoztak az újrakezdésre. Hogy ebben az játszott volna döntő szerepet, hogy Putyin is rájött: a Fidesz akár hosszabban is be tud rendezkedni Magyarországon, Orbán erejénél fogva pedig olyan előnyös ígéreteket is tehet Moszkvának, amit más politikai tényezőtől hiába is várna, az lehetséges. De az sem kizárható, hogy Vona egyfajta jószolgálati missziót is betöltött, s ez utóbbi látogatása az orosz fővárosban nem volt más, mint a Fidesz és a Jobbik közismert, bár rejtegetett együttműködésének kiteljesedése immáron a külpolitikában is. Elvégre a két párt által vallott nézetek a transzatlanti kapcsolatok, a Brüsszellel fenntartott viszony és Magyarország geopolitikai érdekei vonatkozásában (lásd Oroszország, Irán stb.) egyre egybehangoltabbak, s egyre inkább megfelelnek egy olyan szemléletnek, ami jelenleg az orosz nagypolitikát is meghatározza. (...)

A Jobbik által vallott nézetek is azzal párhuzamosan kerültek előtérbe a Fidesz politikájában, hogy Orbán Viktor teret veszített a nemzetközi politikában, s nőtt izoláltsága. Bár más és más okok késztették Orbánt és Putyint ebbe a különös irányba: ez utóbbit Oroszország nagyhatalmi illúziói, az előbbit a Fidesz hatalmának bebetonozása, reagálásuk a helyzetre feltűnően és meglepően azonos, így aligha csodálkozhatunk azon, hogy hirtelen felfedezték egymásban a politikai szövetségest. E felismerésben pedig alighanem kulcsszerepet játszott, hogy mindkettőjüket a szélsőjobb inspirálta, sőt – bizonyos értelemben – látta el közös ideológiával.”