Himnuszra noszogatni...

„De nézzük csak a paragrafusokat tovább: »14.2. Himnusz. Fontos, hogy a Himnuszt a jelenlévők is énekeljék, ne csak hallgassák«. »14.9. Fontos, hogy a Szózatot a jelenlévők is énekeljék, ne csak hallgassák. Erre a moderátor is szólítsa fel a megjelenteket« (De nem ám individuláisaan összevissza! »A moderátor megköszöni a részvételt és a Szózat eléneklésére szólít fel: most pedig a megemlékezés lezárásaként együtt énekeljük el a Szózatot.«). 

De mindezen felül ne hagyjuk szó(zat) nélkül a lényeget.

»A megemlékezés egy jelentős esemény vagy személy emlékére szervezett ünnepélyes rendezvény. Célja az emlékezet ébrentartása vagy felébresztése, illetve a tisztelet kifejezése társadalmi szinten, nagy nyilvánosság előtt. A sikeres megemlékezés akkor éri el a célját, ha eleget tesz a társadalom részéről felmerülő elvárásoknak az ünnepi rendezvény lebonyolításának praktikus elemei (időtartam, körülmények, tartalom) tekintetében is…. A rendezvény szervezésének kezdeteként tájékoztatás céljából keressék fel a megemlékezés tárgyát képező személyhez vagy eseményhez köthető szervezeteket, esetleg családtagokat. Az előzetes megbeszélések alkalmával együttműködések, támogatások, társadalmi összefogások születhetnek.«

Ej, Boross úr, Boross úr! Hát ezt a csudálatosan praktikus, alig pártállami lehü gyűjteményt miért nem tetszett kiadni a Holokauszt Emlékév nekiveselkedése előtt? Együttműködés, megbeszélés, összefogás, meg egyebek, amit tetszik mondani… Hát nem szebb, jobb lett volna így? 

Nem vagyok naiv, tudom, hogy mire nem vonatkoznak a veretes mondatok. Ellenben így még groteszkebb, ellentmondásosabb minden. Mondhatni vadul exponálja mindazt, amit a mai kormány tesz, illetve nem tesz.

Üzenem, Tanácsi Hivatal már nincs - de még lehet. Ha ez így megy tovább…”