MSZP: ennyi volt!

„Sok minden adott lett volna ahhoz, hogy a ’90-es évekhez hasonlóan megint felálljanak a padlóról. No nem horni kétharmaddal, de legalább azt elérve, hogy komoly alternatívának lehessen tekinteni őket. Először is megszabadultak legnagyobb ballasztjuktól, Gyurcsány Ferenctől. Aztán Mesterházy szépen lassan bedarálta a régi öregeket, a listán már hírmodó sem nagyon maradt belőlük. Végül behúzták maguk alá Bajnait, aki azzal fenyegetett, hogy sokszázaléknyi szavazót visz el tőlük. Látszólag készen álltak, hogy begyűjtsék a protest-voksok százezreit. Nyerni nem volt esélyük, de a Fidesz kétharmadát megakadályozhatták volna.

Ráadásul az új paksi atomerőmű finanszírozásáról fű alatt letárgyalt tízmilliárd eurós szerződés ügye még azt a lehetőséget is tálcán kínálta volna, hogy megszabaduljanak egyik legnagyobb stigmájuktól, és a következő négy évben felvehessék a honvédő ellenzék politikailag nagyon is vonzó pózát. Ehhez azonban hitelesség kellett volna, ami viszont közben elillant.

Az MSZP-t ugyanis utolérte a múltja.

Minden bizonnyal igazságtalan, hogy pont akkor történt mindez, amikor a szocialistáknak végre olyan elnöke van, aki kiszorítaná a még Kádár Jánostól örökölt kádereket. Igazságtalan, de mégis sorsszerű. A múlt ugyanis előbb-utóbb mindenkit utolér. Még azt az MSZP-t is, amelynek egész létezése e tézis tagadása volt.”