Ifj. Lomnici nagy titkot árult el: ezért támogatja Orbán Viktort
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Amikor arról van szó, hogy a képességeink alatt teljesítünk, meg hogy a környező országok elhúznak mellettünk, akkor legelső körben az ilyen szintű őrületeken kéne úrrá lenni.
„Ami igazán durva, az az, hogy Wiedermann teljesítette a vállalt célját, és tényleg betekintést engedett abba, hogy hogyan születtek a döntések Matolcsy NGM-jében. A »tankönyvek nélküli«, »kreatív« és »hetedik érzékből« történő döntéshozatal testközeli bemutatása olyan jól sikerült, hogy még az Argentínán és Görögországon edződő közgazdászok is üveges tekintettel meredhettek a monitorra, az érzelmesebbek esetleg elmorzsolhattak egy-egy könnycseppet.
Az olvasó ugyanis erősen kapaszkodik a székébe, amikor például megtudja, hogy hogyan akarták levinni a regisztrációs adót, hátha úgy kevesebb szlovák rendszámos autó lesz nálunk. Meg is indult a döntés-előkészítés, azaz körbekérdezték a minisztériumot, hogy kinek van ilyen. Kiderül, hogy senkinek, vakarták is a fejüket, hogy akkor most mi legyen. Szerencsére valakinek eszébe jutott egy haver, akinek volt: fel is hívták a Sanyit, aki bemondta, hogy szerinte kb. 200 ezret fizethetett erre. Ki is számolták így a költségvetést, Orbán is örült, hogy ezzel pont kijött a 30 pontos akcióterv.
Viszont másnap , a bejelentés előtti délelőtt a minisztériumból valaki mégis megnézte a neten, és villámgyorsan körbeküldte, hogy nagy a baj, valójában Szlovákiában nincs is regisztrációs adó, sőt, még üzemanyag-kedvezmény is jár a helyi rendszám mellé. Rohammunkában újraszámolták a költségvetést, kiderül, hogy az egész intézkedésnek semmi értelme nem lenne, és negyedórával a beszéde előtt felhívták Viktort, hogy gyorsan húzzon ki egy akciópontot, porszem csúszott a gépezetbe. És ez meg csak egy bevallott hetedik érzékes húzás, ijesztő belegondolni, hogy mi mehetett azoknál a döntéseknél, amiknél az NGM is érzi, hogy totálisan mellélőttek.
Vagy képzeljük el Wiedermann könyvéből azt a jelenetet, amikor Matolcsy a pénzügyesei legnagyobb döbbenetére egy bonyolultabb problémacsomagot azzal oldott meg, hogy kért egy A4-es lapot, és »5 perc alatt összeállította a költségvetést«. Nyilván a bürokráciában nehezen elképzelhető, hogy ilyenkor odamegy hozzá az óvónénije, és nyom egy cuppanós puszit a homlokára azzal, hogy »nagyon ügyes vagy, Gyuri, most rajzolj egy versenyautót is, uzsonna után pedig megtanulunk gyorsnaszádot hajtogatni«.”