Tíz perc szünet

„Szerda délután Orbán Viktor sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a magyar kormány visszavásárolt hét darabot a Seuso-kincsekből. A római Seusónak – aki a Balaton környékén lakott – készült a páratlan ezüst edénykészlet. A kincsek sorsa fordulatos, kalandos és nehezen rekonstruálható. A visszavásárlásra több kormány próbálkozása fulladt kudarcba, mert nem ismerték el Magyarország tulajdonosi jogát, és a kikiáltási ár is magas volt. Most hazatért belőle hét gyönyörű darab, és a gesztus, hogy Anglia kiengedte az országból, jelzi, újabb tárgyak vásárlására nyílhat lehetőségünk. Az értük adott tizenötmillió eurón kirobbant az internetes vita, és a riportereket is főképpen az ár izgatta. Magyarországon pénzről és árról vitatkozni álságos kötelesség. Az internetes fórumozók egyik része az összeget szétosztotta volna a szegények között, mások megetették volna belőle az éhező gyerekeket. Azon túl, hogy ez komolytalanság, hiszen senki nem gondolja, hogy a Blahán sorban állók a lencsefőzelék mellé kapnak még ötezer forintot, és ezzel vége a szegénységnek. Ugyanakkor kell hogy legyen a pénz mellett, alatt és mögött is valami. Az ajándék nemes volta, a gesztus.

Magyarország gazdag ajándékot kapott, a római kor egyik leggyönyörűbb ezüsthagyatékából szerzett vissza a kormány hét darabot. Itt elsősorban nem a pénz játssza a főszerepet, hanem azok a szépséges tárgyak, amelyeket az Országházban fognak kiállítani, hogy később a múzeumi negyed legszebb darabjaiként vonzzák ide a látogatókat.”