„Moszkvának igen komoly stratégiai érdeke fűződik ahhoz, hogy a Szevasztopolban működő fekete-tengeri haditengerészeti támaszpontja megmaradjon, azt hiszem, ezt nem kell bővebben ecsetelni. Nos, a jelenlegi, háborúkat kínosan kerülő nemzetközi rendszerben létezik egy dolog, amit a »fait accompli«, azaz befejezett (megmásíthatatlan) tény néven emlegetnek - »Sajnáljuk, hogy megtörtént, de már nem lehet visszacsinálni.« Putyinnak felróják, hogy semmibe veszi az 1994-es egyezményt, mely garantálja Ukrajna határainak sérthetetlenségét, hiszen orosz reguláris erők mozgósításával ellenőrzés alá vette a Krím-félsziget főbb reptereit, csomópontjait, ezzel lényegében a ki és bejutást a területről. Ha az újdonsült ukrán kormány felmondta volna a flottatámaszpont-egyezményt az oroszokkal, ahogy szeretné, és kiebrudalta volna az oroszokat, vagy csak blokád alá veszi a kikötőt, akkor is tiltakozna valaki - már az oroszokon kívül -, hogy kérem itt egy nemzetközi egyezményt rúgnak fel jogtalanul? Vagy csak a vállukat vonogatnák, hogy "kérem, fait accompli, majd még tárgyalni fogunk róla, de tessék tudomásul venni«? Ennek tudatában kellett Moszkvának olyan helyzetet teremteni a Krím-félszigeten, amit tárgyalási (zsarolási) alapként tud használni - de ez még nem annektálás, Putyin nem Hitler, a Krím-félsziget nem a Szudéta-vidék. (És nem kell mindenáron mindenhol hülye II. világháborús párhuzamokat keresni!)
Személyes véleményem szerint azonban Putyin elsiette a krími hatalomátvételt –dühből, reflexszerűen reagált Janukovics elmenekülésére és a kibontakozó, az orosz érdekeknek cseppet sem kedvező új felállásra. Az ukrán haderő nem ellenfele az orosznak, és az is látható volt, hogy fegyveres összetűzés esetén senki nem fog katonai erővel az ukránok segítségére kelni Moszkva ellen. Putyinnak lett volna ideje kivárni, míg esetleg az (általa illegitimnek tartott) kijevi kormány bejelenti Szevasztopol visszavételét, zavargások kezdődnek a félszigeten, és úgy 12-24 halott helyi orosz lakos, esetleg az eleve ott állomásozó orosz egységek elleni terrortámadásokat követően meglépni a Krím átvételét. A végső konfliktus így is, úgy is az ukrán és az orosz fegyveres erők zajlott volna, ahol Putyin nem veszíthet. Ehelyett a megelőző jellegű bevonulást választotta és ugyanezzel fenyegetőznek a keleti ukrán tartományokban, ahol a »Felvonulók kérték« spontaneitásával önszerveződött oroszbarát milíciák már aktívan tevékenykednek.”