A Nagy Márciusi Rezsiünnep

„A beszédet nem csak én minősítettem menthetetlenül unalmasnak, viszont az elég aggasztó, hogy amikor Orbán Viktor egy nemzeti ünnep alkalmából kirekeszti a magyarok felét a politikai közösségből, röhejesen próbálja feltolni magát a történelmi hősök közé, és összevissza hazudozik a helyzetről, már csak legyintünk, mert ezt csinálja 1998 óta, és tulajdonképpen tökéletesen érdektelen. Régebben még fel-felkaptuk a fejünket egy ordas hazugságra, de ez most már annyira természetes, mint hogy Semjén Zsolt belovagol Kézdivásárhelyre. (Itt szeretném megköszönni a kormánynak, hogy a KDNP elnökét minden jelentősebb ünnep alkalmából eltávolítják az országból, de ez a ló túlzás, tényleg úgy néz ki rajta, mint valami félkegyelmű operetthülye, ráadásul integet is.)

Október 23. és március 15. legnagyobb tanulsága az, hogy addig volt méltóságuk, míg tilos volt megünnepelni forradalmainkat. Abban a pillanatban, hogy a kormányok statisztákat és néptáncosokat rendelnek ki a közterekre, az egész kap valami savanyú bűzt, penészes bevonatot, a gyermekek pedig már az iskolában megutálják az egészet. Itt mindenki Nagy Imre és Kossuth Lajos, ha mikrofont kap, megnyer egy szabadságharcot, egy-két forradalmat, aztán tapsol a néptáncosoknak.

Mindezt a világ legegységesebb országában.”