„Amerikából, a Fehér Házból nézve milyen szerepet tulajdonítanak politikailag nekünk, Magyarországnak és a kelet-európai régiónak?
Olybá tűnik, hogy Kelet-Európa kevéssé izgatja az amerikai vezetést. Ukrajna persze kivétel, az ott folyó dolgok alapos fejfájást okoznak a Fehér Háznak. De ezt leszámítva a hivatalos amerikai hozzáállás nem sokat változott az első Bush-adminisztráció óta. Ha jól emlékszem, Gorbacsov és Bush abban egyezett ki, hogy míg az előbbi áldását adja a német újraegyesítésre, és hagyja, hogy Németország egy számára ellenséges katonai szövetség, a NATO tagja legyen, addig a Bush-adminisztráció arra vállalt garanciát, hogy a NATO - amint azt akkoriban mondták - egyetlen centimétert sem lép keletre, vagyis nem terjeszkedik keletnémet területre. Az amerikaiaknak persze eszük ágában sem volt megállni a határnál, a NATO nem késlekedett megszegni az egyezséget. Gorbacsov rendesen fel is kapta a vizet, a Bush-adminisztráció azonban felhívta a figyelmét egy apró, de nem elhanyagolható körülményre. Arra, hogy a megállapodás szóbeli volt, vagyis sehol egy papír, ami bizonyíthatná a megtörténtét.
Úgy látom, azóta is nagyjából ugyanez az amerikai külpolitika iránya: amennyire csak lehet, integrálni kell Kelet-Európát a nyugati rendszerbe, és természetesen a NATO-ba. Semmi jelét nem látom annak, hogy ez a törekvés bármit is változott volna az elmúlt években. Ukrajnával kapcsolatban sem.