Az én rezsiharcom

„Németh Szilárd főrezsiharcos szerint azért, ami a szolgáltató birtokában van, a szolgáltatást igénybe vevőnek nem volna szabad fizetnie. Végiggondolom. (...)

Párizsi, ez is milyen jellemző. Véletlenül sem moszkvai vagy bakui.

Most elég rendesek velem, csend is van, bár szerintem ezek sem végeznek termelő munkát, ami a magyar emberek társadalmának alapja. Mindig türelmesen végighallgatnak, amikor elmondom, hogy én bizony nem vagyok hajlandó fizetni azért, hogy megkapjam a párizsimat, és hogy ennek mi a logikája – meg kell hagyni, reggel is, este is adnak úgy tíz-tíz dekát, és nem nyaggatnak a pénzzel. Néha kivisznek sétálni a folyosóra, ott másoknak is elmondhatom, hogy a magyar emberek szabadságharca hogyan kapcsolódik össze a népnyúzó idegen nagytőke elleni küzdelemmel. De azért vannak közülük, akik szerintem a nyugati multik zsoldjában állnak, például nem engedik, hogy a párizsihéjakat, amik fontos bizonyítékok volnának, a párnám alatt gyűjtsem. Csakhogy a magyar furfangos fajta, előbb-utóbb túljárok az eszükön.”