Most elég rendesek velem, csend is van, bár szerintem ezek sem végeznek termelő munkát, ami a magyar emberek társadalmának alapja. Mindig türelmesen végighallgatnak, amikor elmondom, hogy én bizony nem vagyok hajlandó fizetni azért, hogy megkapjam a párizsimat, és hogy ennek mi a logikája – meg kell hagyni, reggel is, este is adnak úgy tíz-tíz dekát, és nem nyaggatnak a pénzzel. Néha kivisznek sétálni a folyosóra, ott másoknak is elmondhatom, hogy a magyar emberek szabadságharca hogyan kapcsolódik össze a népnyúzó idegen nagytőke elleni küzdelemmel. De azért vannak közülük, akik szerintem a nyugati multik zsoldjában állnak, például nem engedik, hogy a párizsihéjakat, amik fontos bizonyítékok volnának, a párnám alatt gyűjtsem. Csakhogy a magyar furfangos fajta, előbb-utóbb túljárok az eszükön.”