Simon, aki tolvajnak is hülye volt

„Közeledtek már a következő választások, amikor a korábban leszavazott oldal alelnökéről, nevezzük most Simon Gábornak, kiderült, hogy a szomszéd országocskában annyi pénze van a bankban, amennyit egy becsületes ember száz év alatt keres meg. Lett is nagy felfordulás. A másik politikai oldal persze örvendezett vala, mint Lázár, hogy Krisztus benézett a sírkamrájába. Az emberek csak röhögtek, hiszen nem történt más, mint amit mindig is sejtettek, de továbbra se szóltak semmit, csak hülye képeket gyártottak az internetre. Simon párttársai bamba képet vágtak és úgy beszéltek, mint ennek az országnak a legfurcsább és legérthetetlenebb figurája, egy Győzike nevű fél-analfabéta, akit szintén nem lehetett soha érteni, de legalább csúnya volt, mint az ördög öreganyja. De a mesénk legostobább szereplője mégiscsak ez a Simon volt. Ez a Simon nem dugdosta el a lopott pénzecskéjét, mint a többi rendes magyar politikus, offshore cégek számlájára a világ másik felén. Nem, ez a Simon a saját nevére betette a szomszéd ország bankjába. Persze semmilyen bevallásában nem szerepelt a temérdek pénz, még csak ki se mosta, mint a többi rendes ember. Amikor meg lebukott, akkor se mondott semmit. Csak pár nappal később afrikai  hamis útlevelet, a megtalált pénzhez kamu szerződéseket találtak ennek a buta Simonnak a cimbijénél, egy nemzetközileg körözött szélhámosnál, nevezzük most Welsz Tamásnak, aki ebben a furcsa  országban, pénz nélkül még légitársaságot is szerzett magának. Ez a Simon tehát annyira hülye volt, hogy nem dugta el a lopott pénzét, amikor lebukott, akkor egy szót sem szólt alelnökként a népeknek, majd egy szélhámoshoz fordult segítségért, aki persze feldobta, mint Kádár elvtárs Rajk elvtársat. Ez a hülye egy nagy párt vezető politikusa volt abban az országban, ahol a legegyszerűbb zsebtolvajnak több esze volt, mint ennek a Simonnak.”