„Cusi elszabadult, könyvet íratott magáról, a szereplők szépen ölik egymást, és jönnek az afromagyarok. Figyelem, felnőtt-tartalom már megint (18+).
Gyönyörű történet ez, ha producer lennék és időutazó, Rejtő Jenővel íratnám a forgatókönyvet, és Tarantino rendezné. Magát a bestsellert Zuschlag János már megíratta, az alapok szilárdak. Addig is, íme néhány jelenet.
Történetünk kezdetén a fiatal főhős az Andrássy úton toporog fázósan, majd hirtelen zsidózik egy jóízűt. Majd máris egy belső, a helyszín a sportminisztérium, megismerjük a munkáját, a főnökeit. A nagyfőnök éppen üvölt, mint a fába szorult féreg. (...)
Az egyik jelenetben Cusi így panaszkodik zárkatársának: »Ezt nem érti Feri, hogy ez egy pénzből és erőből működtetett rendszer. Én elmondtam, hogy bele fog ebbe bukni, ha ebbe bele akar nyúlkálni. Azt mondta, hogy nem, én tévedek. Mondtam, jó, Feri majd meglátjuk négy év múlva. Tényleg az a baj, úgy érzem, hogy a Ferinek üldözési… vagy küldetéstudata van. És ez betegség. Ezt nagyon súlyos betegségnek tekintem. Tényleg azt hiszi, hogy mindenki más hülye, korrupt, disznó, állat rajta kívül. Tényleg felb.sz.m rajta az agyamat, tehát azon, hogy érted, hogy gyakorlatilag mindent rám akar kenni. És még meg voltak sértődve, hogy védekezek és alkudni akarok. Én meg nem is értettem, én a Ferinek elmondtam, hogy b...d meg, neked négymilliárdod volt. Én csak ötvenmillát kérek, és itt sem vagyok. Na és? – ahogy a Gyula mondta annak idején. Talán sok? Paksról naponta jön ki ennyi, aztán megy bele abba a régi szar mackóba, ami körül feszt megy a tolongás.«”