Erdei Zsolt befejezte a pofozkodást

„Igazán feljebb aztán már nem tudott lépni (profiban muszáj verekedni, kőkeménykedni is, ez neki nem annyira állt jól), de azért megvédte világbajnoki címét majdnem tucatszor, hol nyögvenyelősen, hol lazán-könnyedén, majd a félnehézsúly után eggyel nehezebben, cirkálóban is begyűjtött egyet. Egyszer kapott ki, tavaly, egy közepes képességű, Gyenyisz Gracsov nevű orosztól. Ez nem hiányzott. Végül tegnap este elrendezte a grúz Dzsobarasvilit Kecskeméten, több ezer boldog-hálás érdeklődő előtt, egy tökéletesen feszültségmentes tízmenetesen.

Lehetne fanyalogni is az utolsó néhány év miatt, de minek. Egyrészt Erdei nélkül sokkal hamarabb (Julio Pablo Chacon Kovácsra mért K. O.-ja alkalmából) lehanyatlott volna a magyar profiboksz, másrészt mégiscsak egy olyan sportágban lett kis híján világklasszis, amit az egész világon százmilliók néznek nagy lelkesedéssel, és ami a fénykorban Magyarországon is kétmillió embert ültetett a tévék elé. Nem öröm, hogy a nagy amerikai kaland és az igazi szupermeccs (Roy Jones, Cloud vagy Pascal ellen) nem jött össze. Nem öröm, de búsulni sem kell, ezzzel a pályafutással így is van ok büszkélkedni.”