Egy jobboldali ideál

„De akkor miért is népszerű ennyire idehaza Putyin? Egyszerűen, mert férfias. Nem iszik, cselgáncsozik, vadászik, vadászrepülőt vezet, az ellenfeleit megrágja, lenyeli és kisz@rja, a feministákat, melegeket megvereti, a zsidókért sincs túlzottan oda, nem demokrata és nyíltan meri kritizálni a Nyugatot. A legtöbb jobboldali számára a férfi nem lehet holmi mimózalelkű óvatoskodó jogvédő, a férfi az, aki önként besoroztatja magát, a  háborúban szerez két fejlövést, majd hazafelé puszta kézzel széttép egy medvét, otthon magáévá teszi az asszonyt és csak másnap megy saját lábán a kórházba, hogy esetleg lássák el a sérülését. Putyin pedig ennek a tökéletes ideálja, erős kezű, határozott és semmi érzelem nincs az arcán, különösen amióta plasztikáztatja magát.

Persze abba senki sem gondol bele, hogy Európa második legnagyobb területű államát is hitellel és gázzal kényszerítette térdre a nagy vezető, majd már területi integritását is veszélyezteti, közben a Nyugat, a NATO tehetetlen (hiszen a vérontást többnyire Nyugat-Európában elítélik (USÁ-t direkt nem írtam), Keleten meg a hétköznapok része) és egyetlen fegyverdördülés nélkül az 1954-ben átadott Krím, az orosz trójai faló visszakerül az adományozóhoz, mert hát a flotta mégis csak a Fekete-tengeres állomásozik és a Dnyeszter menti szakadárokkal sem ártana megtartani a jó kapcsolatot. Nálunk mi lenne, ha a kedves vezetőt szépen megpuccsolná és bábkormányt állítana, esetleg a kedves vezetőt bábosítaná tovább? Kiderülne, hogy el kell nyomni a túlburjánzó nacionalizmust (egyszer ezt Révay már eljátszotta az 40s évek végén), be kell tiltani a kotnyeleskedő ellenzéket, kötelező oroszoktatást bevezetni és eltörölni a megosztó, nemzetellenes latin betűket, a Nyugat utolsó martalékait. Aztán lehet majd ujjongani, hogy megvédtük Magyarországot, nem lettünk EU-gyarmat.”