„Merünk-e nemet mondani? Vissza tudjuk-e utasítani a szélsőségeket, akár jobbról, akár balról támadnak? Fel tudjuk-e emelni szavunkat az önkény ellen és az emberi méltóság érdekében?
A Wolfból Ordassá lett hitvalló püspök és sok-sok társának példája azt mutatja, hogy ez igenis lehetséges.
Az ószövetségi Dánielt arra akarták kényszeríteni, hogy boruljon le a pogány király képmása előtt, de ő hitvallóként ezt mondta: »Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk, és ő ki tud minket szabadítani még a tüzes kemencéből is.« (Dán 3,17) Dániel is bele tudott kapaszkodni a biztató szavakba: »Légy bátor és erős!«
A Bar Kochba-féle felkelés brutális leverése után a rómaiak kegyetlenül megkínozták a zsidó ellenállás szellemi vezetőjét, Rabbi Akibát. Testét vasfésűvel boronálták, de ő haldokolva is a Sömát énekelte. Lelkét úgy lehelte ki, hogy hosszan, elnyújtottan mondta az echád, egyetlen szót. A szó szoros értelemben utolsó leheletével is az egy Istenről tett így bizonyságot egy istentelen világban. Azért tehette ezt, mert ő is meghallotta a hangot: »Légy bátor és erős!«
A keresztényüldözés korában ugyanezt élte át az agg püspök, Polükarposz. Amikor a vesztőhelyül szolgáló cirkuszba vezették, akkor ő ezt a mennyei szózatot hallotta: »Polikárp, légy erős, és viseld magad hősiesen!” A prokonzul megpróbálta őt rávenni Krisztus megtagadására, mondván: „Légy tekintettel idős korodra«, majd így szólt: »Esküdj meg a császár jólétére! Káromold Krisztust, és szabadon bocsátalak!«
Erre Polükárposz így felelt: »Nyolcvanhat éve szolgálok Neki, és még soha nem bántott engem, hogyan szidalmazhatnám tehát Királyomat és Megváltómat?” Ezt követően vállalta a mártírhalált.«”