A Zuschlag-narratíva

„Ez az izgalmas a Zuschlag-narratívában. Zuschlagnak ugyanis volt módja végiggondolni mindent. Hat éve volt rá. Hat keserves év bezárva. Azt gondolom, sőt, hiszem, hogy ha csak valaki nem moral insanity, úgy hat év börtön megedzi a lelkét, és alkalmatlanná teszi l’art pour l’art hazudozásra.

Ezért gondolom, hogy Zuschlag mondandóját éppen az a hat év börtön hitelesíti. Mert hat év szenvedés áll mögötte. Mert egyikünk sem képes belegondolni, milyen lehet hat évet lehúzni egy cellában. Ráadásul olyan egyedül, amilyen egyedül ez az ember maradt, miután a csúcsról lezuhant a poklok fenekére. És azt is hiszem – miképpen hisszük mindnyájan ezen a politikai térfélen –, Zuschlag János nem magányos elkövető.

S ahogy ő maga mondja, »(…) én vittem el mindent egy olyan bevett szisztémáért, amit nem én találtam ki, és nem én üzemeltettem, pusztán a része voltam«. Igen. Feltehetőleg ez a lényeg. Valamint ez: »Megdöbbentőnek tartom, hogy azok az MSZP-s pártvezetők, akik aggályoskodás nélkül bűnbakot csináltak belőlem, akik odalöktek maguk helyett a bíróság elé és utána a börtönbe, akik végig csak arra gondoltak, hogy jaj, csak álljon meg az ügy Zuschlagnál, jaj, csak ne menjen feljebb, tehát ezek a vezetők még most is, még az én ügyem után is fülig sárosak. Mert azt ugye, nem gondolja senki, hogy Simon Gábor magányos elkövető.«

Igen. Simon Gábor most bujkál valahol, s remegve várja, mi minden fog még kiderülni. Például a hazai bankszámlákról. S remegve várja az ítéletet. Látja maga előtt a tárgyalótermet, ahová majd belép egyszer csak Gyurcsány. Aki belépett Zuschlag tárgyalótermébe is, a cigányokat ölő gyilkosok tárgyalótermébe is. És ugyanúgy fog ránézni Simonra is, ahogy nézett Zuschlagra és a gyilkosokra. Ahogy a keresztapa néz a lebukottakra: »Csak pentito ne légy, mert megtalálunk…«

Zuschlag átlépett a saját árnyékán. S a Cosa Nostra árnyékán. Talán másnak is sikerül.”