Paksi bővítés: mindent egy lapra

„Mivel az atomerőmű túl elvont dolog, vegyünk egy hétköznapibb példát: egy kávégépet. Ha veszünk otthonra egy milliós profi presszógépet, amihez utána olcsón szerezzük be a szemes kávét, akkor ettől olcsón isszuk naponta a kávét? Nem. Az atomerőmű is ilyen: ha már kifizettük a hiperdrága gépet, akkor hiába költünk utána keveset, olcsón már semmiképpen nem jövünk ki.

Ebből a szempontból teljesen lényegtelen, hogy az elköltött pénzt utána közvetlenül a kávé árában próbáljuk behajtani, vagy inkább belépőjegyet szedünk mindenkitől, aki kávézik (az erőmű esetében: magas áramárat garantálunk, vagy inkább adót vetünk ki).

Ráadásul most épp mindenki tele van kávégépekkel, és kevesebben is isznak feketét. Ha arra számítunk, hogy minden szomszédunk a lakásunk ajtajában áll majd sorba, és jó drágán veszi tőlünk a kávét, nagyot tévedhetünk.

Európában – és Magyarországon is – ma annyi az erőmű, hogy sok közülük áll, egyszerűen nem éri meg áramot termelni velük. A keresletet ugyanis visszavetette a válság, miközben Európában (a korábbi optimista tervek miatt) sok erőművet adtak át, és az EU által támogatott nap- és szélenergia is ugrásszerűen bővült.

Erre azt az ellenvetést szokták tenni, hogy persze, most túl sok a kapacitás, de nem mostanról, hanem húsz évvel későbbről van szó: akkor teljesen más lehet a helyzet a piacon, lehet, hogy nem lesz elég a kapacitás. Ez teljesen igaz. De azt, hogy milyen változások történnek, nagyon nehéz előre látni.

Épp a jelenlegi nagy bizonytalanság miatt nem jó ötlet előre elkölteni az összes pénzünket, ötven-hatvan évre eldönteni, hogy mihez kezdünk. Ugyanis nem csak az erőműpark és az áramfogyasztás változik folyamatosan, változnak az áramtermelő technológiák és az egyes technológiák ára is.”