Egy család összerakása − A kommunizmus áldozatainak emlékére

2014. február 25. 15:41

Dédapám végigharcolta az első és a második világháborút, majd 1952-ben kitették szegedi lakásából és Hortobágyon találta magát. Jöjjön most a levele, dédapám és a kommunista diktatúrák minden áldozatának emlékére.

2014. február 25. 15:41
Uzoni Ábel
Mandiner

Van egy csehszlovák film, Pelisky (Kuckó) a címe. Mottója valahogy így szól: egy film azoknak az emlékére, akik itthon maradtak.


Vagyis nem azokról szól, akik nyugatra szöktek, menekültek, jutottak a kommunizmus elől; hanem azokról, akik végigélték, végignézték, végigegzisztálták a totális rendszert.

A minap családi iratok között kutattam, és megtaláltam cs.kir. ezredesként indult dédapám kádárizmus korabeli kérelmező, de nem könyörgő, nagy erkölcsi tartásról árulkodó levelét, amelyet a nyugdíjfolyósítóhoz intézett. 

Végigharcolta az első világháborút, megpróbálta Kassát, Eperjest is visszafoglalni a nagy összeomláskor, és persze, hogy harcolt a második világégésben. A béke kitörése nem hozott sok jót: 1952-ben kitették szegedi lakásából, családostul, és Hortobágyon találta magát.

Három év munkatábor után volt éjjeliőr, gépész, fűtő. Két gyerekkel, hat unokával. Mindenhonnan kirúgták két héten belül, mert valahogy nem tűnt megbízhatónak katonamúltjával... Áldozat? Áldozat.

Jöjjön most a levele, dédapám és a kommunista diktatúrák minden áldozatának emlékére.


*

Munkaügyi Minisztérium

Nyugdij osztályának

Budapest

Mély tisztelettel kérem nyugdíjam felemelését oly összegre, amelyet egy ma nyugdíjba menő honvéd ezredes kap 38 évi effektív és 6 évi munkaviszonyos évvel. A nyugdíjamat a kaposvári Sz.T.K. 13. Ny.1060/1960.39 számmal.
Kérésem indoklására felhozom, hogy:

1/74 éves vagyok, teljesen proletár, mert 1952 julius 12-én éjjel Halmay Barna ezredesnek címzett, határsáv biztonsági BÜK. rendelettel az Államvéd.Hatóság 8 katonája Szeged, Bocskay utca 9. lakásomból 10 perc alatt a hortobágyi rizsföldekre deportált mezőgazdasági munkásnak idős feleségemmel együtt. Itt 2 éven át sátorban laktunk. Ezen alkalommal minden ingóságom, butorom, ruhám, stb. az állam tulajdonába került kb. 200.000 Frt. értékben Kapostvár V.T.Vb. 1956-ban 5.000 Frt. kárpótlást fizetett ki nekem - Kérésem nélkül.

2/ 1945-ben elvonták a nyugdíjamat és 15 éven át nem folyósították.

3/ 1945 óta 75%-os hadirokkant vagyok, de eddig még semmi járulékot nem kaptam.

4/Kérem tekintetbe venni, hogy az 1919 évi, ma "Dicsőséges Hadjáratnak" nevezett hadmüveleknek parancsait én szerkesztettem,mint Stromfeld Aurél és utódainak vezérkari tisztje,a felvidéki városok,Miskolcz,Kassa,Eperjes visszahódítása céljából.Ezeken látható Kun Béla és Dr. Landler Jenő aláírása is.Ezen hadmüveleti iratok megvannak a Hadtörténei Levéltár és Muzeumban és ezek alapján adta ki nekem a Hadtört.Levéltár 890/1963 julius 3. számu Vörös Katonai igazolásomat.

5/ Büntetlen előéletű vagyok.Lakásom sincs,feleségemmel együtt 5 gyermekes leányomnál lakunk.

Tisztelettel:
Halmay Barna
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 71 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Zokni
2014. február 26. 10:27
Nehéz ügy. Un. "horthysta tiszt" volt a néhai. "Ludovikás". Áldozata annak a rendszernek, mely kinevelte. Nem tudom, hogy lehet az ilyesmit humánusan csinálni. Hatalmi túlkapás. Az sem kizárt, hogy a politika kapcsán egyszerű bűncselekmény áldozata lett. Vagy mégsem... Talán (?) mentségére lehet mondani azoknak, akik elkövették ellene ezt a dolgot, hogy őszintén azt hitték, egyszer majd igazolja őket a történelem. Az a hitem, hogy legtöbbször amit egy "echte jobboldali", mint "jobboldali"* csinál, arról a lelke mélyén tudja: nem igazolhatja a történelem. Már ha az "igazolás" a közösség felemelkedésével egyenlő... Tulajdonképpen mikor írhatta? És mi lett a kérelme eredménye? *Itt most nem a mostani "jobboldali" politikáról van szó, mert ebben az értelemben a Fidesz nem jobboldali, hanem egyszerűen tisztességtelen.
duzur
2014. február 25. 20:57
Ez a levél keservesen dokumentálja, hogy milyen kiszolgáltatott egy ártatlan ember ott ahol a párttagság jelenti a hatalmat. És minél diktatórikusabb egy rendszer, annál reménytelenebb bármilyen fellebezés, bármilyen igazságtalanság miatt. Milyen szomorú hisz mindenkinek csak egy élete van ami annyi sok mindentöl és sok mindenkitöl függ.
historiker
2014. február 25. 20:23
Szomorú sors, de azért feltűnt valami. "Ezen hadmüveleti iratok megvannak a Hadtörténei Levéltár és Muzeumban és ezek alapján adta ki nekem a Hadtört.Levéltár 890/1963 julius 3. számu Vörös Katonai igazolásomat." A Halmai(y) nevet gyakran választották maguknak a zsidók is. "Halmai Típusa Helynévi eredetű, magyar családnév. Változatai Halmai 1556, Halmay 58, Halmi 1082, Halmy 50; Halomi 56. Más változatokkal együtt összesen: 2802. Eredete Alapszava, a szláv eredetű halom szavunk már az 1055. évi Tihanyi alapítólevélben is szerepel luazu holma (’Lovász halma’) birtokos személyjeles formában. Nagyon sok (150 körüli) településnevet alkottak a halom szóval a Történelmi Magyarországnak szinte minden vármegyéjében. Bármelyikből lehetett ’onnan/oda való’ jelentésű -i képzővel eredetre, származási helyre utaló családnév. A Halmai típusú nevekből az -ai magánhangzó-találkozás (hiátus) megszüntetése céljából elmaradhatott az -a- magánhangzó, a Halomi típusú nevek esetében pedig a kétnyíltszótagos tendencia következtében eshetett ki a második nyílt szótag -o- hangzója, de volt olyan nyelvjárás, amelyben mégis megmaradt. Elterjedtsége A Dunán túl általános, Baranya megyében kissé gyakoribb. Névváltoztatás Mind a Halmai, mind a Halmi alakot sokan választották névmagyarosítási célra a XIX. század folyamán, elsősorban Berger, Holländer, Heller, Haluska, de Hahn, Hatschek, Hochenberg, Hönigswald, Hrebicsek, Hronoda, Hubert, Hudacsek nevűek is."
Akitlosz
2014. február 25. 18:36
Jó a dédapádnak, rendkívül szerencsés. Két világháborút is túlélt úgy, hogy mindkettőt végigharcolta. Ezt nagyon nagyon nagyon kevesen mondhatják el magukról. Mi azt hiszem, ma nagyon hálásak lennénk így utólag a sorsnak, ha nagyapánktól 1952-ben elvették volna a lakását, mert az azt jelentené, hogy túl élte volna a háborút. Szóval, aki nem esett el a háborúban ő akármilyen rosszul járt utólag, gondoljon arra, hogy sokan nála még rosszabbul jártak!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!