Őfelsége bankárja

„Orbán bőkezűen dobálta el a magyar politika sivatagában az élelmiszercsomagokat 2001–2002-ben, hogy legyen mit enni-inni, ha újra arra jár. Most már viszont komplett élelmiszerraktárakat hagy hátra. Ilyen a takarékok feletti uralom bizalmi kézbe adása, amelynek során először megvette az állam a Takarékbankot, majd olyan szabályozást hozott létre, amellyel elvette a takarékszövetkezetek önállóságának jelentős részét, és gyámjuknak a Takarékbankot nevezte ki. A takarékszövetkezetek urává tett Takarékbankot pedig rohamtempóban privatizálja még a választások előtt. A lózung szerint mindez a takarékszövetkezetek érdekében történt, valójában egy dupla csavarral két-három ember és cég döntésétől teszik függővé az egész takarékszövetkezeti szektort és az abban forgó százmilliárdokat.

A képlet világos: Orbán akar egy új OTP-t, mert a mostani nem az övé. Az is látszik, kik kapják meg ennek felépítésére a lehetőséget. Azt most még nem lehet megmondani, hogy a takarékokból az új Postabankot vagy az új OTP-t sikerül-e létrehozni, ahogyan azt sem, hogy az OTP-vezér Csányi Sándor egykori jobbkeze, a mostani FHB-vezér Spéder Zoltán lesz-e az új Csányi. Mindenesetre ez az üzlet olyan, mintha rá és az FHB-ra találták volna ki az elejétől a végéig. A komplett takarékszövetkezeti szektor feletti uralom megszerzése sokat ér. Sokkal többet, mint amennyit a mostani nyertesek fizetnek. A valódi árat még nem látjuk – Spédernek azonban ismernie kell. Egykori főnökétől megtanulhatta, hogy nem mindegy, bábu vagy játékos-e az ember a partiban.”