Manipulált jogi környezetben választhatunk

„A közelgő parlamenti választást az új, manipulált jogi-szervezeti környezetben rendezik meg. A választási rendszer teljes átalakítása – csakúgy mint a korábbi konszenzuson alapuló alkotmányos keretek felrúgása – egy jól végiggondolt, előre eltervezett hatalomkoncepció terméke. A reformnak tűnő változások sora arra a törekvésre épült, hogy miként lehet a »centrális erőtérhez« tartozó jobboldal vélelmezett relatív többségét abszolút többséggé, szerencsés esetben az egyszerű többséget újra kétharmados teljhatalommá transzformálni. Ennek eszköze a politikatörténetből jól ismert angolszász többségi rendszer bevezetése lehetett volna, amelynek lényege, hogy csak egyéni jelöltek indulnak, és aki a választáson az egyes körzetekben relatív többséget szerez – tehát akár csak egyetlen szavazatnyi különbséggel győz –, az mindent visz. Ám ezt a rendszert nem modellezték, reális veszély lehet ugyanis a sajátos hazai politikai környezetben az egypárti – fideszes – parlament kialakulása, ami nemzetközileg is elfogadhatatlan. Ha pedig a közhangulat hirtelen megváltozik, a másik oldal jutna kizárólagos hatalomhoz. Ezt a rendszert tehát, hogy az ellenzék ne maradjon parlamenti képviselet nélkül, kiegészítették a listás szavazás lehetőségével. A 106 egyéni kerületben – miután a választás eredménye egyetlen fordulóban dől el – a relatív többség is elég a győzelemhez, további 93 mandátumot azonban alapesetben a pártok országos listáira leadott szavazatok alapján osztanak ki. De a helyzet nem ilyen egyszerű, mert itt a listás szavazatok mellett figyelembe kell venni azokat a voksokat is, amelyeket a mandátumot nem szerző – vesztes – egyéni jelöltekre adtak le, s azokat is, amelyekre a befutónak már nem volt szüksége a győzelemhez. Vagyis: ha valaki a saját kerületében negyvenezer szavazattal nyert és a második helyezettre csak húszezren voksoltak, a győztes pártja a listán 19.999 töredékszavazatot könyvelhet el. Ez a megoldás a nyertesek után is biztosít elszámolható töredékszavazatokat, ami az országos listás helyek elosztásánál átbillentheti a mandátumszámot akár a kormánytöbbség, akár a kétharmad irányába. Ebben mutatkozik igazán meg, hogy a Fidesz a rendszert a saját pozícióinak megerősítése érdekében kívánta átalakítani, hiszen korábban a kompenzációs mandátumok kizárólag az arányosítást szolgálták, ha csak korlátozott mértékben is.

Csak ismételni tudom: a rendszer nem fosztja meg a polgárokat attól a lehetőségtől, hogy általános és titkos választáson maguk döntsenek arról, kinek szavaznak bizalmat.

Persze, de nem lehet megfeledkezni arról, hogy az 1989-ben született választójogi törvény az akkori hatalom és az ellenzék alkujának eredményeként született meg. A Fidesz azonban minden téren szakított a konszenzuspolitikával, és a választási szabályok kapcsán különösen nem állt érdekében az egyeztetés, mivel prekoncepciója kompakt egész volt, s egy zárt feltételrendszerből indult ki, amelynek akár egy komponensét megváltoztatva borulhatna az egész elképzelés. A korábbi rendszer kifinomult, a politikai alkukat lehetővé tevő kétfordulós szisztéma volt, amely megengedi mind az elsődleges, mind a másodlagos pártpreferenciák megjelenítését. Vagyis: lehetővé tette a rugalmas taktikai szövetségkeresést, amit korábban az egymást váltó ellenzéki erők 2002-ben és 2006-ban a baloldalon, 1998-ban a jobboldalon sikeresen alkalmaztak. Ez a lehetőség döntő módon befolyásolta például az 1998-as választások kimenetelét, amikor kisgazda egyéni jelöltek a második forduló előtt tömegesen és váratlanul visszaléptek a Fidesz javára. Az egy fordulóra való áttérés tehát döntő változás, és annak a politikai szervezetnek kedvez, amelynek erős homogén ideológiai kötődésű hívei vannak.”