Mesterházy Attilát mindenesetre nem kell irigyelnünk. Nehéz lehet megújulást hirdetni csontvázaktól zörgő szekrényekkel a hátunk mögött.
„Amit eddig az MSZP Simon-ügyben tett, a minimum, legfeljebb közvetlen kármentésként értékelhető. Ma, a mentelmi bizottság ülésén kiderül, hogy a még szocialista képviselő bankszámla-tulajdonos és pártja hajlandó-e ennél többre. Az adócsalás és okirat-hamisítás tényállása minden jel szerint megáll, az ennél is súlyosabb vád kivédéséhez a pénz eredetéről kellene valami érdemit mondani. Csakhogy annyira nem lehetünk jóhiszeműek, hogy ne tudjuk: ha ez a pénz tisztességes úton került Simon Gábor jogkövető magyar állampolgár, szocialista politikus ausztriai számlájára, akkor ennek hiteles történetét már megismertük volna. Ha hallunk egyáltalán valamit ezek után, az valószínűleg már csak a jól-rosszul sikerült fedősztori lesz, aminek kidolgozásához néhány nap haladék is komoly segítség lehet. Ez persze csak elmélet; nem tehetünk mást, mint bízunk az igazságszolgáltatás kitartó kíváncsiskodásában. És eszünkbe idézzük a Tocsik-ügyet, ahol hamar kiderült, hogy a néhai jogásznő 804 millió forintjából mások is részesültek, s a pénz útja az MSZP–SZDSZ-kasszák felé mutatott.”