Bemondásra olyasmit a választóközönség, különösen kampányban, nehezen hisz el, hogy egy politikus úgymond jóhiszeműen elfeledkezett 240 millió forintról, aminek persze semmi köze politikus mivoltához.
„Simon az elmúlt három nap során - amióta a Magyar Nemzet azonosította őt a korábban már belengetett bűnös szocialista politikussal - bármikor megtehette volna, hogy kiáll a nyilvánosság elé, elszámol a pénz eredetéről. Vagy legalább valamilyen hihető magyarázattal, cáfolattal áll elő. Nem tette és a látszat ellene szól. És ebben az esetben mellékszál, hogy a lap valószínűleg megsértette a banktitkot, amikor Simon számlaadatairól közölt részletes adatokat - adott esetben szerkesztőként én is ezt tettem volna. És Simon tegnap is tisztázhatta volna magát, hiszen szerdán még részletes tájékoztatást ígért, de nem tette. Csak lemondott tisztségeiről és kilépett az MSZP-ből. Ha jóhiszemű vagyok, Washingtonban tartózkodó pártelnökére várt. De miért is? Hogy addig se Paksról vagy a 44-es emlékmű botrányáról harsogjon a közélet?
Nehezen hihető, hogy ez lett volna Simon és pártja célja. Ha jóhiszemű vagyok, elfogadom, hogy nem pártpénzről van szó. De a látszat ellenük szól. Jó lenne ezt minél előbb tisztázni. A kivárás ugyanis többszörösen kárt okozott: Simonnak, a szocialistáknak és az Összefogásnak is.”