Jaj, de unom a politikát!

„Nyilvánvaló, hogy el kell egymástól választanuk a politikát és a direkt aktuálpolitikai utalásokat. De ki mondja azt, hogy a színház nem nyilváníthat véleményt aktuálpolitikai kérdésekről? Ez nem egy új találmány ám, nem is kifejezetten hungarikum, elég, ha Shakespeare színházára gondolunk, amit Sümegi Noémi mint felkent színházi esztéta gondolom, elismer.

A színházak bizonyos időszakokban intenzívebben bírálják a politikai berendezkedést, mint máskor. Utoljára az átkosban volt ilyen aktív az érdeklődés e téren, de azokban az időkben még a kettős beszéd nyelvén voltak kénytelenek megszólalni a művészek, ha nem akartak bajba kerülni politikai álláspontjuk nyilvánosságra hozása miatt. Nem kell nagyon erőlködni, hogy belássuk, ez egy elég rossz gyakorlat volt, és jó dolog, hogy ma demokráciában élünk, és kimondhatjuk, amit gondolunk. Másfelől eléggé unalmas lenne, ha a színházi előadások az épp regnáló hatalmat dicsőítenék, a propagandaművészet többnyire roppant eseménytelen.”