Haynau, az ikon

„Az ultrajobboldali tudniillik éppúgy internacionalista, mint egy SZDSZ-szóvivő, csak másra hivatkozik. Náluk nem a »nagybetűs ember« meg a »nemzetközi munkásmozgalom« a fétistárgy, hanem a »Habsburg-dinasztia«. Ehhez hűségesek, a »birodalomhoz«, nem a magyarsághoz. Ha hinne az ember az összeesküvés-elméletekben – amire minden oka megvan –, azt mondaná: az ultrajobboldaliság terjesztői felismerték, hogy a marxi vagy Cohn Bendit-i szövegekkel nem lehet több embert eltéríteni gyökereinek ápolásától, ezért a másik irányból támadnak. Az egyik ultrajobboldali oldalon látható egy ábra, amely bemutatja a világot – minden forradalmár szereti a valóságot táblázatokba erőltetni – a legbaloldalibbtól a legjobboldalibb univerzumig. A táblázat szerint a legitimizmus »jobboldalibb«, mint a »nemzeti királyság«. (Ferencz József jobboldalibb, mint Szent László.)

Értsd: ha egy kultúra a saját közösségéből emel valakit vezetővé, az »alacsonyabb rendű«, »kevésbé tradicionális«, »kevésbé jobboldali«, mintha a szomszéd utcából. Kár, hogy a természeti népeknél ez sosincs így; nincs az az indián törzs, amelyik eszerint élne, holott náluk nem volt francia forradalom. Hogy a magyarnak – ha nem a saját fajtáját – voltaképp kit is kéne szolgálnia, nincs nyíltan kimondva, de a Habsburg-dinasztián kívül a német-római és pángermán mitológia összes alakja követendő. Ellentétben Hunyadi Mátyással, aki az egyik legfőbb ellenségkép.

Mielőtt bárki legyintene. Nem ötvenfős gittegyletről beszélek! Az egyetemisták körében úgy terjed ez az agymosás, mint a pestis, és politikai hátszele is van. Pont ezért veszélyes.”