Lebolt, lemúlt, lejövő

„Két hónap múlva arról dönt Magyarország, akarja-e még négy évre Orbán Viktort urának és parancsolójának. S ha igen, ha nem, milyen arányban. A baloldali kihívó, az Összefogás Paks-tárgyú politikai tüntetésén, Budapest szívében, az elmúlt hideg, ám derűs vasárnap délutánján, pár ezren, ha voltak. Lehet félrenézni, ónos esőzni, ebből a kormányváltandók számára semmi, de semmi jó nem következik. A mérések szerint változatlanul vezet a Fidesz, s bár a Medián szerint 4%-kal többen hiszik, hogy a baloldal nyerhet, ez a több is csak 18%. Hiába reménykedem az ellenkezőjében, az istenadta nép külön-külön tán kormányváltást remél, de együtt Orbánt fogja akarni.

Minden oldal a saját korábbi reflexei, lehetőségei, továbbá saját eddigi gátlásai és gátlástalanságai szerint kampányol, a finisben már nem változik meg, saját árnyékát át nem lépheti. Ebben az általa kiépített arénában, a cirkuszéban az Orbán-rezsim propagandagépezete verhetetlen. Összetartás van, nincs kibeszélés, nincs egy vakhang. Félelem van, fegyelem, összeszorított fog van, a kövéri téboly szlogenje szerint: ez a harc lesz a végső, ha veszítünk, mindent elveszítünk. Értsd: jönnek a komenisták, s visszaveszik mindazt, amit adtunk nektek és magunknak.”