Nyílt levél Kolosi Péterhez

Ülök az iskolában, és hála az Önök népbutító valósága miatt, kénytelen vagyok a tanórák szüneteiben hallgatni a villalakók szegényes kis világának történéseit, a vitatkozásokat arról, hogy mennyire megrendezett, vagy sem a show, hogy az egyik osztálytársam az Önök csatornájánál dolgozó apja miként éli meg a Való Világ felvételeit, szerinte mennyire komplett idióta VV Akárki, vagy éppen csak adja-e a hülyét VV Ikszipszilon. Az osztályközösségem tagjai mi mást kiabálnának át a terem egyik végéből a másikba, mint ellenkező véleményüket a villa falain történtekről, a padtársak pedig mi mást mutogatnának egymásnak az okostelefonjaikon, mint az előző részeket, a szereplők kirohanásairól készült »mémeket«, vagyis az embertől emberig terjedő humoros internetes tartalmakat, vagy a szereplők múltját leleplező cikkeket. Vásárra viszik a bőrüket ezek a szereplők, de van-e tényleges értéke ennek? Ha valaki elmegy a műsor szereplőválogatására, akkor annál lejjebb már nem süllyedhet morálisan. De visszatérve a műsor tartalmára, nem azzal van a bajom, hogy valami szórakoztatónak szánt, átlagos emberekről szóló műsor készül milliókból, hanem az, hogy ez a show nem több, mint egy mesterien kitervelt, tudatos IQ-rombolás, és nézettségépítés. Hiszen ha valamit el lehet sajátítani a »VV-ből« akkor az nem más, minthogy szexelj eszement módjára a beköltözésed utáni második napon, beszélj olyan ocsmányul, amilyen mocskosul csak tudsz, és viselkedj a legprimitívebben! Mindezek mellett a műsort erőteljesen átlengi a »mit csináljak unalmamban életérzés«, ami elég elkeserítő fiatal, jórészt húszas éveik elején járó szereplők esetében.

Azonban azt ne higgye bárki, hogy azzal kimaradt a valóságshow-lázból, hogy nem nézi a műsort. Az ember nem tud úgy felmenni a Facebook közösségi oldalra, hogy ne találkozna a műsorral kapcsolatos megosztásokkal, és nem kell ahhoz feltétlen a Blikk és a Bors bulvárlapok hangzatos, ám nulla hírértéket tartalmazó szalagcímeit bámulnia, hogy az újságárusok standján ne találkozna »Sötét titok derült ki Aurélióról«, vagy »VV Charlotte szexmunkás volt« címmel. Már megbocsássanak, mégis miért kell eufemizmust használni a ribanc megnevezés helyett, amikor köztudott az „»500 palim volt« bemutatkozással indító hölgy esetében, hogy a testéből élt éveken keresztül. Ez a műsor az elmúlt és jelenlegi szériáival tucatnyi olyan látszathírességet kreált, akiket Puskin csak úgy írna le, mint hősét, Anyegint aki »henyeségre, haszontalanságra ítéltetett« egész élet során. A Való Világnak és a hasonlóan »színvonalas« Éjjel-Nappal Budapest című realitynek köszönhetően az újságok, a televízió, a rádió, a gálák és minden egyéb médiafelület (sőt még a közélet) elengedhetetlen szereplője lett a műsor egykori prostijai, fenegyerekei, akik ma modellkedésből, DJ-zésből, de ténylegesen csak a nevükből élnek. De hiába is próbálnám megérteni, hogy miért kell ilyen műsornak működnie, amelynek nézői a még formálható, ki nem fejlett (és egyre vészesebben süllyedő) értékrenddel rendelkező fiatalok. Kár, csak ennyit tudok írni. Ma még megértik sokan, de mit fog ez a vélemény jelenteni a VV 25-on felnövő nemzedék számára?