Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Mi úgy vagyunk baloldaliak, mint Jean-Luc Melanchon, aki századmagával tört be a Moody's párizsi irodájába 2011-ben.
„Erre vágja rá az átszellemült ATV-néző, hogy ez önmagában még nem indok, hiszen van MSZP, E14, DK, összefogás meg anyámtyúkja. Úgyhogy ki kell fejtenem az előbbi választ: aktívan szeretnék részt venni a magyarországi autentikus baloldal létrehozásában.
Tudniillik éppen ebben az összefogósdis reakcióban rejlik a probléma: ezek köszönőviszonyban sincsenek a baloldalisággal, több szempontból sem. Amíg az összefogósdisok szolgai módon bálványozzák a hitelminősítőket, rendületlenül kritizálják a bankadót, a jobboldali-konzervatívok nyakába varrják a Jobbikot, támogatják a katonai beavatkozásokat, asszisztálva a nagyhatalmak birodalmi játékaihoz, a nagytőkét részesítik előnyben a kis- és középvállakozásokkal szemben, addig miről beszélünk?
Mi úgy vagyunk baloldaliak, mint Jean-Luc Melanchon, aki századmagával tört be a Moody's párizsi irodájába 2011-ben; mint a német szocdem tartományi miniszterek, akik Orbánnál is élesebben nyírbálják a bankok jogait; mint Alexisz Ciprasz, aki szerint egyértelmű, hogy a szélsőjobb térnyerése a liberális »szabad piacnak«köszönhető; mint a holland baloldali pártok, akik tömegeket visznek utcára a háborúk ellen; vagy mint Ed Miliband, aki a brit Munkáspártot a kisvállakozók pártjaként definiálja.”