„Ezt a cikket még az előtt kezdtem írni, hogy az Orbán-kormány 21-én este nyilvánosságra hozott két megcsonkított jelentést az őszödi beszéd kiszivárogtatásáról. Ez az esemény beleilleszkedik abba hosszú ideje tartó eseménysorozatba, amelyben a Fidesz az államot nem az ország, hanem a saját érdekeiért használja fel. Célja természetesen a demokratikus ellenzék és személy szerint Gyurcsány Ferenc lejáratása – Orbán Viktor szavával, legyilkolása –, de meglehetősen szánalmas ismét Őszödöt elővenni: azt bizonyítja, hogy nincsen újabb ötletük, hogy már nem tudnak mit mondani és tenni, abban bíznak, hogy ami bevált nyolc éven keresztül, az most is működni fog. Meglátjuk. A megcsonkított jelentésekben szereplő állítás sem új, meglehetősen régi, tulajdonképpen már az első pillanattól terjesztették, hogy maga Gyurcsány a kiszivárogtató, akit így kétszeresen is bűnössé lehetett tenni 2006 őszéért. Az egész konstrukció mindig is arra szolgált, hogy népfelkelésként mutathassák be az országnak és a világnak az államcsínykísérletüket. Ez az egész eljárás meglehetősen gusztustalan, de a titkosszolgálati jelentéstöredékekkel (ahogyan valószínűleg Simon Gábor ügyében is) Orbán Viktor ismét elkövette a legnagyobb bűnt: az államapparátust a saját önös érdekeiért használja fel. Megteheti, mert alig van Magyarországon olyan ember, akinek fontosabb a szakmai tisztessége, mint a pozíciója. Horváth András majdnem egyedül van, mert az önkényuralom magányossá teszi azokat, akik polgárok szeretnének maradni.
A demokratikus ellenzék feladata, hogy úgy kezelje Orbán Viktor rendszerét, amilyen az valójában. A demokratikus ellenzék feladata az is, hogy Orbán Viktort is olyannak mutassa be, amilyennek a tettei alapján látszik. Marad azonban még egy, nem is jelentéktelen probléma: hogyan értik meg az emberek, hogy az, amihez hozzászoktak, amit természetesnek tekintenek, vagyis hogy az államot a hivatalnokai a saját érdekükben használják, az a legnagyobb bűn?”