Szárnyasok a Szabadság téren

„A magyar állam a kérdéses történelmi korban egyszerre volt bűnös és áldozat. Ebből nem lehet szemezgetni. A miniszterelnök, akit krónikus pszeudo-küldetéses állapota miatt nevezzünk most Numero Uno Nemzetszakembernek, azaz NUN-nak, azt kapta el nagyon retorikailag, hogy ne mások mondják meg, hogyan emlékezzünk a történelmünkre. Ad egy: nem az a kérdés, hogyan emlékezzünk, hanem, hogy mi történt. Ad kettő: kik azok a mások? Történészek? Külföldiek? Józan magyar emberek? Kekec zsidók? És kik a mi? Akik nem engedjük? Máris kész az újabb hasítás, az erőszak a valóságon, és a magyar emberek lelkében. Aki összekeveri a nemzet egészének érdekeit szem előtt tartó, korrekcióra is képes gondolkodást az általa személyes problémák miatt gyűlölt gyengeséggel, az nem alkalmas a feladatra. Nem egyetlen emberről beszélek.

Nem az a cél, hogy Magyarország a bűnbánatot iparszerűen gyakorlók szaggatott-ruha szalonjává változzon. Hanem az, hogy úgy vegyük a magunk dolgait szépségükkel és csúfságukkal együtt, ahogy voltak és vannak, mert ez valójában megkönnyebbülést okoz, és kezelhetőbb. A NUN és a mindenügyi miniszter mondatai bátorítják a rasszista érzületet, mert rátolják a problémát a zsidóságra meg a definiálatlan »másokra«, ezzel felújítva a hasítást és a kirekesztést. Azt sugalmazzák, hogy az egyet nem értők szándéka rossz. Arra játszanak rá, hogy tényleg nem kellemes tudomásul venni bizonyos magyarok más magyar emberek általi jogkorlátozását, vagyontalanítását, az elpusztításukért tett precíz erőfeszítéseket. Ezzel a hasítós metódussal dédelgetni lehet a náci lelkületet úgy, hogy közben »mi olyat sose gondoltunk, hölgyeimuraim«. A célközönség azt éli át, hogy rá akarják kényszeríteni a szégyent. Amiről szó sincs. A nemzet igazi érdeke a hasítás enyhítése. A kormányzat módszere a hasítás találékony alkalmazása. Úgy tűnik, érdekeink nem esnek egybe. A nemzet sokkal több ennél, és sokkal többet érdemel. Az önismeret jó dolog, ellensúlyoz, összetart. Hasznos, akár a fék a kocsiban, bár nélküle szinte röpül az ember. Igaz, hogy hova.”